„Katartikus regény egy kevésbé ismert Nobel-díjas írótól. Nem könnyed és kellemes, azonban olvasmányos: a sztori fordulatos, nyitott, és alapos lélekrajzot nyújt – a narrátornak, az előretolt helyőrség bírájának nagyon emberi alakját."

Nagy Zsófia könyvtáros ajánlója

Nem hallottam még a szerzőről, a könyv címét nagyon eredetinek találtam, a fülszöveget pedig nagyon csalogatónak. Így hát hála a könyvtárnak, alighogy találkoztam a könyv címével, néhány nap múlva már hazafelé tartott velem.

Nagyon jó döntés volt, mert ez a mindössze 160 oldalas olvasmány annyira belopta magát a szívembe, hogy nagyon sajnáltam, amikor véget ért, hogy csak ennyi volt. Bár meglehet, hogy az ütősségét a rövidsége és a szerző stílusa adja, és ezért így volt jó, ahogy volt."

„Miután Barack Obama az Egyesült Államok elnökeként elhintette, hogy a kedvenc kortárs irodalmi művei között szerepel a Gilead, tovább növekedett a Marilynne Robinson munkásságát övező figyelem. A legtöbben a Pulitzer-díjas író regénytrilógiájáról (Gilead, Lila, Itthon) beszéltek, ám létezik a szerzőnek egy 1981-ban megjelent első könyve is, amelyet sokan szintén igazi mesterműnek tartanak. Az árván maradt Ruth és Lucille hipnotikus erejű története, a Háztartás."

„Erős, felkavaró kisregény, de legalább ennyire emlékezetes a szépsége. Témájában hű a címéhez, emellett több aktuális erkölcsi-filozófiai trendet lehet kihallani belőle."

Nagy Zsófia könyvtáros ajánlója

„A jobb szemem
Az alaktalanság bélyege,
És persze hogy
Ropog a hiúság stoppolt orkánkabátja is,
De annak, hogy abból a szemből
Másik ember néz vissza rám
Mégiscsak hozzám van köze.”
(Az én arcom)

„Grecsó Krisztián verseskötete egy nagyon fontos, bár prózába egyszerűsítve közhelyes tényre hívja fel a figyelmünket: aki nem tanul a múltjából, újra és újra elköveti korábbi hibáit. A gyógyuláshoz mindannyiunknak – egyenként és közösségben – leltárba kell vennünk a hibáinkat, céljainkat, ugyanolyan bátorsággal és kérlelhetetlen önkritikával, ahogyan Grecsó.„

„Alice mintaszerű Középfogyasztó: rendszeresen vásárol, hogy megmaradjon a státusza és a lakhatási joga, tanárként precízen közvetíti a rendszer által meghatározott tudást, van egy jól kereső férje, akivel minden esélyük megvan, hogy egyszer Csúcsfogyasztók legyenek, még misékre is jár, hogy megmerítkezzen a spirituális energiákban. (...)
Az egyébként Magyarországon született és felnőtt Tünde Farrand első regénye elgondolkodtató, súlyos témákat körüljáró disztópia – amely, mint minden jó disztópia, egy olyan társadalmat mutat be, amiben talán már most is élünk."

„Az 1994-ben írt regény lebilincselő, elmélkedő, ugyanakkor elgondolkodtató eszmefuttatás, ha úgy tetszik, társadalomkritika felgyorsult, túlpörgött világunkról."

Ianculescu Csilla könyvtáros ajánlója

„Szijj Ferenc regényének olvasása sok figyelmet követel, akár fárasztónak is nevezhető, ugyanakkor szórakoztató, mint egy keresztrejtvény. Olvastán az volt az érzésem, mintha rendkívüli ködben autót vezetnék nagyon színes tájon, ahol sok az útelágazás. Csak kapkodom a fejem, forognak a gondolatok, nem tudom, milyen autóban ülök, kikkel, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy én vezetek-e."

Sándor Attila könyvtáros ajánlója

»„A világ mesekincsének java részét azok a mesék alkotják, amelyek a férfi-nő kapcsolatról mondanak el nagyon lényeges, nőknek és férfiaknak egyaránt fontos üzeneteket.” Szebben és igazabban aligha lehetne összefoglalni e mesék lényegét.«

Szilágyi-Nagy Imola könyvtáros ajánlója

„A novelláskötet tipikus kisvárosi történetek füzére, amelyeket összekötnek a patika és a visszatérő szereplő, Elvira néni. A könyv a kisvárosi pletykákra épül, amelyek Kézdivásárhely tereiből szivárognak be a patikába és a tíz történetbe, így viszik előre az életet, bemutatva a közelmúltat, a rendszerváltás utáni időszakot, azokat a folyamatokat, amelyek olyanná formálták a társadalmunkat, amilyennek ma ismerjük."

Tóth-Wagner Anikó könyvtáros ajánlója

„Tulajdonképpen egy bűnügyi regényről van szó, azonban a pszichológiai és nyelvi vizsgálódás erőteljes jelenléte felülírja a klasszikus cselekményvezetés fontosságát, és sokkal inkább arra irányítja a figyelmet, hogyan működik az egykori focista agya, mintsem hogy mi történt valójában és annak milyen következményei lehetnek. (...) amennyiben Peter Handke munkásságát szeretnénk megismerni, mindenképp érdemes elolvasni ezt a korai kisregényét, mely kíméletlenül elbizonytalanítja az otthonosnak és működőnek tűnő nyelvi és emberi interakciókat."