Borcsa Imola: Magnebéhat

Szimbolikusnak és trendinek érzem könyv címét, hiszen a mai helyzetben az irodalom is 'enyhe szorongásoldó' talán, s görcsökkel teli, beszűkült mozgásterünkben olyan világok felé visz el, ahová most nem utazhatunk.

A novelláskötet tipikus kisvárosi történetek füzére, amelyeket összekötnek a patika és a visszatérő szereplő, Elvira néni. A könyv a kisvárosi pletykákra épül, amelyek Kézdivásárhely tereiből szivárognak be a patikába és a tíz történetbe, így viszik előre az életet, bemutatva a közelmúltat, a rendszerváltás utáni időszakot, azokat a folyamatokat, amelyek olyanná formálták a társadalmunkat, amilyennek ma ismerjük.

A szereplők váratlan, humoros, múltat, jelent, sőt, a jövőt is jól tudó, egyáltalán „nem-pletykás” híreivel szövődnek a novellák történetei Kézdivásárhelyről és az ott lakókról.

A szerző nem ad válaszokat, hanem csak kérdéseket tesz fel, arra ösztönözve az olvasót, hogy ő is fogalmazza meg saját kérdéseit.

Borcsa Imola 1990-ben született Kézdivásárhelyen, pályakezdő író, szülővárosában él és dolgozik gyógyszerészként, az Irodalmi Jelen debütdíjasa, valamint a Székelyföld kulturális folyóirat Szabó Gyula-emlékdíjasa. Ez az első kötete, januárban jelent meg a budapesti Napkút és a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában.

Tóth-Wagner Anikó könyvtáros ajánlója