Milan Kundera: Lassúság

A jeles cseh író, Milan Kundera meggyőződése, hogy a modern regény alapvető funkciója és feladata az emberi lét új vonatkozásainak felmutatása. Lassúság című kisregénye is ezt a meggyőződését tükrözi. A mű tulajdonképpen filozófiai lektűr, amelynek fő jellemzője az elsőrangú sztorizás, egy-egy, a 18. és a 20. században játszódó szerelmi történet párhuzama teszi nyilvánvalóvá rohanó világunk kibírhatatlanságát.

A szerző már a regény kezdetén azon tűnődik: „Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak?”
A mai ember életéből hiányzik a meghitt nyugalom, ami ebből a lassúságból ered. Hiányzik az alapos megfigyelés, a békés légkör... Az állandó rohanás megsemmisíti az egyszerű pillanatokban, helyzetekben rejlő misztikumot, érzékiséget.

Kundera ugyanakkor imád egzisztenciális problémákról írni. A Lassúságban is felvet egy ilyen témát, a magamutogatást. A politikusok szemtelen exhibicionizmusával példálózik, amikor nincs magánélet, minden közszemlére van állítva, és az emberi lét csupán társadalmi funkcióvá törpül.

Az 1994-ben írt regény lebilincselő, elmélkedő, ugyanakkor elgondolkodtató eszmefuttatás, ha úgy tetszik, társadalomkritika felgyorsult, túlpörgött világunkról.

Ianculescu Csilla könyvtáros ajánlója

(Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005)