Bod Péter szerint a világ

Bod Péter Szent Hilárius című munkájából

22. Mit kell a templomban cselekedni?
Az ISTENT dicsérni s beszédét tanulni, melyet elmúlatni veszedelmes; mint annak az asszonynak példájából megtetszik, aki a templomban a szék végin ülvén szunnyadozott, és fejével integetett; melyet látván az ajtón kívül egy kos, és vélvén, hogy őtet bosszantja, s azért integet a fejével, hogy duellumra hívja, jól reá készülvén, az asszonnyal egybeütött, kinek szeméből az álmát elűzte, de másokban nevetséget szerzett.

28. Mi a léleknek lelke?
A hit: mert az igaz ember hitből él; anélkül pedig megholt. Minden lélek vagy a KRISTUS mátkája, akihez mint tiszta szűz készíttetik; vagy ördög kurvája, akinek fertelmesül szolgál.

45. Hogy kell az ISTENnel szólani?
Úgy, mintha az emberek hallgatnák, az emberekkel pedig úgy kell élni, mintha az ISTEN látná.

48. Micsoda még e világ?
Egy nagy bibilotheca, könyvesház, melyben mind mennyei s mind földi dolgokat lehet tanulni szüntelen. Itt vagyon a könyv, melynek három levelei vagynak, az ég, föld, tenger, s annyi betűje, ahány teremtett állatja. Minden teremtett állatocska in nature Musaeo, ebben a természet tanuló-házában azt kiáltja tenéked: Vagyon Isten, aki teremtett mindeneket, bölcsen tart az ő csudálatos gondviselésében. (...)

49. Min áll a föld fundamentoma?
Azt mondják, hogy semmin. (...) A föld olyan, mint egy lapta, vajon kezébe ki kapta? Aerben függ, egy helyben áll, feljebb nem hág, alább nem száll. Egyszóval: áll a föld az ISTEN hatalmán; mert a maga tenyerére tette annak oszlopjait.

56. Micsodás a világi élet?
Mint a hetivásár, azholott két rendbéli emberek fordulnak meg; némelyek adnak-vésznek, mások pedig csak szemlélik és nézik a vásárt.

58. Hol vagyon a földnek közepe?
A pogányok Delfisben tartották, melyet onnan próbáltak, mivel két sast elbocsátván egyszersmind egyiket napkeleten, a másikat napnyugoton, Delfisnél találkoztak egybe. A zsidók Jérusálemben tartották. De a kerek föld közepe ott vagyon, ahol te állasz.

81. Miről mondták azt: reggel négy lábon jár, azután hármon, délben kettőn, délután ismét hármon, késő estve négyen?
Értették az embert, aki kezén-lábán kezd járni elsőben; azután egyik kezével is támasztja magát; emberkort érvén két lábon jár; ha vénhedni kezd, támogatja magát a pálcával; igen elvénhedvén a két láb mellé két istápot vészen, s akképpen megyen.

83. Melyik tagja embernek leggonoszabb?
A nyelv, amely inkább megsebesít, mint az éles fegyver; méreg vagyon alatta, s igen könnyen megvészt. Hármas fegyver a rágalmazónak nyelve, amely megsebesíti a szólót, hallgatót, és akiről szól. A rágalmazóknak a nyelvin ül az ördög, a hallgatónak a fülin, aki reá hagyja, annak a szívén. (...)

84. Miért nevezték a nyelvet elme címerének?
Mert a szív a nyelv által megesmértetik. A szív tárház, rakott ház, a nyelv kolcsár, kisáfárolja, ami benne vagyon. A szív forrás: a nyelv csorgó, ami benne vagyon, azon kicsoronkál a piacra.

86. Micsoda tagja az embernek a drágább?
A szeme; amely kicsiny, s mégis magában szedvén a dolgoknak képjeit, nagy dolgokat lát. (…)

87. Kinek vagyon jó füle?
Aki örömest meghallgatja az hasznos dolgokat, eszesen megválasztja a meghallottakat; engedelmesen, amelyeket megértett, véghezviszi.

88. Ki a nagy szívű ember?
Aki a bosszúságtételt elhallgatja, a szidalmazásokra pedig sem füle, sem nyelve nincsen.

97. Mi haszna van a tükörnek?
Arra való, hogy az ember esmérné meg magát belőle. Mert aki a maga szépségét látja, annak arról kell gondolkodni, hogy rossz erkölcsével meg ne rútítsa; aki magát dísztelennek látja, hogy jó erkölcsével ékesítse; aki vén, hogy megemlékezzék a koporsó poráról.

181. Micsoda az embernek legnehezebb munkája?
Hogy magát megesmérje; az ember magának feneketlen mélység, amelyet soha ki nem tanul. Mert mint a szem mást néz, de magát nem látja, úgy az elme is egyebet megtanul, de magát nem tudja: a nagy hegyeket, völgyeket az emberek vizsgálják, csudálják, de magokat nem vizsgálják s nem is csudálják. Aki magát megesméri, az a nagy filozófus. Az idvességnek is legelső lépcsője ez: Nosce te ipsum. Esmérd meg magadat.

185. Mitől kell az embernek őrizkedni?
(1) A szerelmesnek buzgó indulatjoktól, (2) a katonáknak ragadozásoktól, (3) a nótáriusoknak pennájoktól, (4) a prókátoroknak praktikájoktól, (5) a papoknak alamizsnájoktól, (6) a kereskedőknek kölcsönadásoktól. Ellenben jó felestököt enni a komisszáriusokkal, ebédet az gárdiánokkal, vacsorát a prókátorokkal.

195. Mit nem lehet eltitkolni?
A szeretetet, tüzet, fájdalmat, hurutot, csizmába esett kövecskét, a zsákban lévő vasszeget.

196. Mit nem kell másnak javallani?
A házasságot, a tengeren való hajókázást, a katonaságot, mert mindezeknek kimenetelek bizonytalan.

198. Mit kell eltávoztatni?
Hogy a mások leveleket meg ne olvasd; hogy kovácsműhelyben semmihez ne nyúlj, nehogy kezedet megégesd; hogy a patikában semmit meg ne kóstolj, nehogy méreg légyen az.

202. Mivel szerez ember veszedelmet magának?
Ha a főemberekről beszél; mert az igazság gyűlölséget szerez.

205. Mi igen nehéz dolog?
Elhallgatni azt, amit nem kellene kimondani. Kimondani ellenben azt, amit nem kellene elhallgatni.

217. Hogy szül a reménység?
Az asszony férfi nélkül nem szül, a reménség sem munka nélkül.

218. Micsoda munkától lehet irtózni?
Melynek kezdete irigység; gyakorlása fáradság; vége gyűlölség.

233. Hogy szokott járni az haragos ember?
Mint a medve, akit megmarván egy méhecske, megharagudott, és egyben akarta rontani a méhkosárt; de reá rohanván a méhek, elszaladott, és azt mondotta: jobb lészen vala egynek a marását elszenvedni, mint haragoskodásommal ilyen sokat magamra támasztani.

245. Micsodás a jó beszéd?
Mint a drága kenetnek jó illatja. Ha rosszul vagy, megéleszt, és gyógyít, ha jól vagy, gyönyörködtet s megvidámít.

254. Hol veszedelmes a bátorság?
Ahol nincsen erő hozzá.

276. Hogy kell társalkodni a méltóságban helyheztettekkel?
Mint a tűzzel, azt mondotta Nagy Sándor, ha igen közel állasz, megéget, ha távol, nem melegít.

292. Ki a kényes?
Aki a rózsából vetett ágyban is azon panaszolt, hogy fáj az oldala az ágynak keménysége miatt. Vagynak olyan emberek, akiknek kedveket nem lehet találni semmivel.

301. Kicsoda a goromba ember?
1. Aki szüntelen fenyegetődzik, s senki tőle nem fél. 2. Aki szüntelen esküszik, de senki nem hiszi. 3. Aki szüntelen ád, semmit nem vészen. 4. Aki szolgája nem lévén, maga szolgálni magának nem akar.

302. Ki a boldogtalan ember?
1. Aki mit tud, másnak nem taníthatja. 2. Aki amit tanít, maga nem cselekeszi. 3. Aki amit nem tud, mástól meg nem kérdi.

307. Mi szokott lenni ártalmas?
Az haladék; a jó alkalmatosságnak elmúlatása: mert az idő az éretlen gyümölcsöt megérleli; de az értet megrothasztja.

310. Meddig az ember szerencsés?
Míg irigyei találtatnak. De mikor az irigyeid megszüntenek, tudd meg, hogy rosszul vagyon állapotod.

316. A barátság hol állandó?
Az egyenlők között. A ruhafejérítőt a szénégető hívta, hogy véle lakjék egy szálláson, és így könnyebben élhetnek, de azt felelte: én azt nem cselekedhetem, mert amit én megfejérítenék, azt te olyanná tennéd, mint a szén: Sume tibi parem, azaz: egyenlő társat válassz magadhoz.

327. Hogy kell barátoddal élned?
Úgy, mint akiről szüntelen meg kell gondolnod, hogy lehet még ellenséged.

385. Mi legszűkebb és drágább?
Az idő, amely ha egyszer eltölt, nem lehet visszaszerezni, s mégis az emberek ebben igen tékozlók. Panaszolnak az élet rövid voltáról, de magok rövidítik meg kimíletlenül vesztegetvén; pénzek költésékben fösvények, de idejek elvesztegetésekben, amelyben fösvényeknek kellene lenni, tékozlók. Egy hét alatt vagynak százhatvannyolc órák, amelyek közül több kél el haszontalanságra, mint valóságra. Bár vess számot magaddal az hétnek végén.

386. Hogy jár az idő?
Mint a gólya: a gólyát senki sem veszi észre, mikor el akar menni, hanem hogy elment; hogy haza akar jőni, hanem hogy eljött. Úgy az ifjúság idejét nem tudod, mikor telik el, hanem hogy eltölt; a vénség idejét, hogy elő akar jőni, hanem hogy előjött.

394. Micsoda napnak vagyon örvendetes estvéje?
Amelyet jól és hasznosan töltöttél el.

398. Melyik a legrövidebb idő?
Amelyben legboldogabbul élsz és gyönyörködöl: könnyen telik, észre sem vetted, hogy eltölt.

405. Hamar mi szokott változni?
Ami igen szép, jó illatú, jóizű, mint a természetben a rózsák, liliomok, kedves ízű gyümölcsök, almák, barackok. Úgy az ember állapotja, amely kedvesebb, a' változik leghamarább.

409. A cselekedhetésnek mi a lelke?
Az alkalmatosság. Ez ugyan édesanyja a következő cselekedeteknek. Vigyázó ember az, aki az elsiető alkalmatosság után leselkedik. Az alkalmatosság keréken áll, mint állhatatlan, szárnyas a lába, mert hirtelen elrepül, orcája hajával bé vagyon fedve, hogy meg ne esmérjék, hátul kopasz, hogy mikor fut, meg ne ragadhassák. Utána jár a bánat, amely következik az alkalmatossággal való nem élésből.

412. Mire kell embernek vigyázni?
Nemcsak a jelenvaló haszonra, hanem jövendőre is, azt tanítja a költött beszéd; mely szerént az egerek elunván a magos tölgyfára a makkért mindenkor felhágni, elvégezték vala, hogy rágják el a tövét, és döjtsék le, de egy közülök így szóla: ha elveszesztjük azt, aki minket táplál, hát jövendőben miből élünk?

427. A gazdagságnak mi a rozsdája?
A kevélység. Nehéz dolog, hogy a gazdagság kevélységet ne szüljön. Vedd el a gazdagságot a kevélységtől s ezt amaztól, s úgy lészen valóságos jó a gazdagság.

432. Mi az, ami igen kicsiny, s mégis sokkal sem telik meg?
Az az embernek szíve, amely csak annyi, hogy egy kánya jól nem laknék véle; s mégis az egész világnak minden gazdagsága nem elég arra, hogy ez bételjék vele.

446. Ki a gazdag?
Akinek elég, amije vagyon.

465. Mire vagyon szüksége a keresztyén embernek?
1. Az igaz hitre, amely nélkül ISTEN előtt kedves nem lehet. 2. Az jó hírre-névre, amely nélkül felebarátjának nem tetszhetik. 3. A jó lelkiisméretre, amely nélkül magában csendessége nem lehet.

478. Mit használ a tudomány?
Mindeneknek mindent ád: az ifjaknak értelmet, az véneknek vigasztalást, a szegényeknek gazdagságot, a gazdagoknak dicsőséget, gyönyörűséget. Vénségedre ez útiköltséged.

483. Ki a jó tanító?
Akinek még a lépése is tanít: élete, öltözete, beszéde mind tudományt hirdet a népnek. (...)

491. Micsoda mesterek tanítnak harag nélkül, intnek félelem nélkül?
A könyvek.

495. A tudomány hogy hasznos?
Ha mással közlöd: ha titkolod, nem sokat ér.

526. Micsoda állat az, amely soha meg nem szelídül, noha mindenkor az emberekkel lakik?
A légy mindenkor fél az emberektől, s fut előttök; a bolha a leányok körül szereti múlatni, de barátságot soha nem vét vélek; a fecske a házak körül szaporít, de nem köszöni meg a gráciát a gazdának, mint a gólya, amely téli kvártélyáról visszajővén, egy csomó jóféle gyöngyöt hozott és vetett gazdaasszonyának az ölében.

540. A fecskéről mit tanulsz meg?
Ez nyárban az ház körül mulat, de télben elmégyen. A színes jóakarók, mikor jól vagyon dolgod, körülled repdesnek; de ha nyomorúságodnak tele elérkezik, mellőled elrepülnek.

549. Mivel mégyen az ember többre?
Ésszel, mint erővel. A tekenősbéka fogadott a rókával, hogy hamarabb elfut a célra, mint a róka; a róka megindult, a tekenősbéka a farkába csipeszkedett, a célhoz közelítvén a róka hátranézett, s mondotta, hogy nem gondolta volna a tekenősbékát oly gyors járónak lenni, s azonban a tekenősbéka a cél mellett megállott, s elnyerte a pálmát okossággal.

562. Hogy szoktak az emberek megemlékezni a jótéteményről?
Mint a szamár szolgálatjáról annak gazdája. Egy embert sokáig jól szolgált a szamár, de megvénülvén s felettébb meg is terheltetvén, megüti lábát történetből a kőbe, s el is esik. Odaszalad a gazdája, szidja, veri s kegyetlenül megrugdalja. A szamár magában így kesergett: nagy kegyetlenség ez az én uramban! Én néki, amíg lehetett, híven szolgáltam; most már elfelejtkezvén jó szolgálatomról, ez egy esetemért így rongál. Egy fogyatkozás eltörli sok jó cselekedeteknek emlékezeteket.

612. Micsoda az igen kedvetlen dolog?
A nyavalya, betegség: a betegnek minden nehéz. Panaszol feleségére, az ágyra, melyet ha vajból vetne is, csak kemény volna; az orvosra, barátjára, ha látogatja, ha nem látogatja, s akárki dolgát hogy csinálja, kedvét nem találja. A lélek nyavalyája még gonoszabb, amíg KRISZTUS véréből való tincturára nem talál.

621. Micsoda vagyon több az emberek között?
Orvos. Az emberek mind orvosok akarnak lenni; mindnyájan akarják gyógyítani a mások erőtelenségeiket; de a magáét senki sem.

664. Micsoda az életnek mértéke?
Nem a sok idő, hanem a jó cselekedetekkel teljes napok, melyeket kegyesen töltöttél el, és dicsérnek tégedet holtod után.