Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány

Forrás: f21.hu

A kötet meséiben a férfi és női karakterek kölcsönösen támogatják egymást barátként (A bográcsos lány), bajtársként (Óriásölő Margaret, A halász és a sellő), testvérként (A sárkány és az elátkozott paripa, A strasbourgi katedrális építése) és házastársként (Anait királyné) egyaránt. Ez utóbbira remek példa A pasa okos lánya című arab mese: miután a csodaszép, bámulatosan okos és művelt Unsz-Ul-Dzsúlusz sorra utasítja vissza kérőit, az édesapja, Kemál pasa megharagszik, és mérgében hozzáadja „a világ legutolsó, legpiszkosabb senkiházijához”. A nem túl megtisztelő cím birtokosát, Siháb ad-Dínt, a nyilvános fürdő koszos, részeges tűzrakóját a pasa a palotába hozatja és ott helyben összeházasítja a lányával. Azonban ahelyett, hogy a két fiatal meggyűlölné egymást és saját sorsa mostohaságán keseregne, megsajnálja és boldoggá akarja tenni a másikat. A lány ékszereiért kapott pénzből a sötét pincéből együttes erővel tiszta, barátságos otthont varázsolnak, Siháb ad-Dín többé nem iszik, nem csavarog, tisztességes munkát talál, és a két fiatal hamarosan egymásba szeret. Ez még csak a mese eleje, a rájuk váró kalandok végigizgulásától nem fosztanám meg az olvasót, mindössze azért vázoltam fel a történetet, mert ma, amikor egyre több házasság fut zátonyra és végződik válással, ezek a mesék különösen fontosak: nem érnek véget a sok küzdelem árán kivívott házassággal, hanem bemutatják azt is, hogy egy kapcsolatba munkát kell fektetni, és a boldogan éltek, amíg beteljesüléséhez nemcsak szépségre és szerelemre, hanem egymás iránti odaadása, türelemre, odafigyelésre, tiszteletre és kitartásra is szükség van.

Ahogy ezt már a magyar népmeséktől is megszoktuk, a boldogság és a siker kulcsa a furfangos gondolkodásban, a találékonyságban, illetve a mások iránti önfeláldozásban és odaadásban van. Habár a tanulság változatlan, érdemes megfigyelni, hogy más, tőlünk távoli kultúrákban mindez hogyan jelenik meg. Vegyük például a Loktanur találmánya című legendát a Marshall-szigetekről, amelyben a legkisebb fiú sikerének a kulcsa az édesanyjával való kedvessége: Jebro úgy válik Keleti Törzsfőnökké, hogy a Napkelte Szigetig tartó verseny során ő az egyetlen, aki vállalja, hogy kenujában plusz súlyként édesanyját, Loktanurt is elviszi magával. Loktanur ezt meg is hálálja: új találmányát, egy vitorlát szerel a fiú hajójára, melynek segítségével könnyedén megnyerik a versenyt. Mellesleg nem Loktanur a kötet egyetlen női feltalálója: a kongói Ngomba légballonja című mesében a címszereplő társaival együtt egy pálmalevélből készült hőlégballon segítségével szökik meg a borzasztó szörnyeteg, Mpunia fogságából.

A kötet nemcsak szórakoztat és tanulságo(ka)t fogalmaz meg, hanem a világ megismerésének a lehetőségét is a gyermek kezébe adja. Ez a felfedezés azonban nem megy egyedül, szükség van hozzá egy idegenvezetőre: szülőre, testvérre, nagyszülőre vagy vállalkozó szellemű nagytestvérre, aki válaszol a kérdésekre, amelyek a kötetben megjelenő népek és a mi szokásaink különbözőségéből fakadnak. Aki mesél a gyerekeknek a távoli országokról, sőt akár előveszi a legközelebbi okostelefont vagy laptopot, és megmutatja, hol van Hawaii, megmutatja a tengert, a pálmafát és a kókuszdiót, a vulkánokat és a szigeten élő embereket, hogy a gyermek el tudja képzelni, hogy a hawaii-szigeteki Haiika, a vulkánistennő húga, hatalmas szoknyájában villámmal és mennydörgéssel hogyan kelt egymaga birokra Pana-ewával, a félelmetes gyíkemberrel és szellemhadseregével. Azonban a mesék olvasása közben nemcsak a gyerekeknek lesznek kérdéseik. Én is kutakodni kezdtem, hogy pontosan hol lehet a görög Naxos szigete, milyen lehet Kambodzsa, hogy nézhet ki a strasbourgi katedrális, hol található a Man-sziget, kik azok a frízek és milyen ételeket esznek az emberek Puerto Ricóban.