Yannets Levi: Leó bácsi kalandjai az andorrai sztyeppéken

Forrás: www.hintafa.blog.hu

Szerda van, tehát Leó bácsi érkezik, vele pedig az andorrai sztyeppéken zajló fordulatos hétköznapok.

Tudom. Andorrában nincsenek is sztyeppék. De tegyük félre az ilyen jelentéktelen tényeket. Mert hangosan kimondva például végtelen erőt sugároz! Szinte mítikus-mágikus hátteret ad a mesékhez. Ízlelgessétek nyugodtan, képzeljétek el a hangzását, vagy kezdjetek úgy egy mondatot a nyitott hűtőnél, a hallgatóságotoknak háttal állva ’amikor az andorrai sztyeppékre értem…’. Mire visszafordultok a feszült figyelem középpontjában találjátok majd magatokat. Leó bácsi esete a tökéletes példa minderre. (Eredetileg egyébként Romániában kalandozik a kedves bácsi, de a fordító Szilágyi Erzsébet és a kiadó nagyon bölcsen és nyilvánvaló okokból úgy döntött, hogy másik helyszínt választanak.)

Leó bácsi egyébként fantasztikus fazon kovászos uborkát visz magával felfedezőútjaira. Nem csak bizonyos szemszögből, hanem alanyi jogon. Minden szerdán megjelenik Andriséknál és amíg a fiúkra felügyel mesél nekik mindenféle hihetetlen dolgokról, amik az andorrai sztyeppéken estek meg vele. Mondjuk a hely már eleve azt feltételezi, hogy itt egy átlagos hétköznap is átlagon felüli. Szóval Leó bácsi korábban keresztül-kasul kalandozta a tájat, fennakadt egy felhőn, a négy hajszála megmentette az életét, családot alapított, de persze ezt is olyan Leó bácsisan.

És működik. A két lenyűgözött gyerekem az élő példa minderre. Még T is ámulattal vegyes izgalommal figyelte Leó bácsit, bárhová is ment a sztyeppén. Pedig ő mostanában egészen nehéz esetnek bizonyul az esti mesélések idején. Szinte képtelen megállni, míg a bukfenc-számlálón nem pörög le egy komolyabb szám. Leó bácsira viszont muszáj odafigyelni. Nyilván egyfelől elképesztően hihetetlen dolgokon megy át. Az utóhatás, ami marad utána mégsem egy modern Münchausen-átirat. (Azért a kedves bácsi nem fukarkodik a túlzásokkal.) [...]