Wéber Anikó: Örökszerda

Forrás: napocska.hu

Wéber Anikó a könyvet a karantén kezdetén kezdte írni. A regényt hétről-hétre írta, és minden héten az olvasók dönthették el hogy milyen irányt vegyen a történet. A könyv abból az ötletből épült és bontakozott ki, hogy a szerző és a Pagony segítsen izgalmat találni az otthon ragadt gyerekek és szülők számára az egyhangú napokban. Maga a történet is ezt tükrözi. A főszereplő gyerekek ugyanis időhurokba kerülnek, és egy izgalmas nyomozás során kell megtalálniuk a kivezető utat.

A karanténidőszakban sokan érezhettük úgy, hogy minden nap egyforma, mintha megállt volna az idő. Wéber Anikó ezzel a gondolattal játszott el, és írt egy könyvet, amiben valóban megáll: ugyanaz a szerdai nap ismétlődik újra meg újra.

Dáviddal, a regény főszereplőjével pontosan ez történik. Egy reggel felkel, és azt hiszi, már csütörtök van. De az anyukája szerint szerda. Aztán a következő reggelen újra. És megint. És megint. Ráadásul mintha senki más nem venné észre, hogy az örökszerdában ragadtak. A fiú kétségbeesetten nyomozni kezd: vajon miért történik ez az egész? Rékával, a szomszéd lánnyal hamarosan egy bűnügy kellős közepébe csöppennek, ahol mindenki gyanúsított, akivel találkoztak ezen a bizonyos szerdán – és senkiről sem tudni, hogy igazat mond vagy titkol valamit…

Wéber Anikó mesterien adagolja a feszültséget és az új fordulatokat, szinte filmszerű a regény, és egy pillanatra sem lehet letenni, annyira izgalmas!

A könyvben végigkísérhetjük Dávidot és Rékát a nyomozásban, hiszen – úgy tűnik – ők ketten egyedüliként érzékelik, hogy az idő megállt, és minden éjfélkor visszapörög az előző nap reggelére. Elhatározzák, hogy kiderítik, mi történt, de egyáltalán nincs egyszerű dolguk, mert hamarosan egy szövevényes bűntény kellős közepén találják magukat. Mi, olvasók pedig együtt izgulunk és
nyomozunk velük.