Varga Bálint: Amit végleg kitörülnél

Forrás: www.olvassbele.hu

Hogyan lépjünk bele kétszer ugyanabba a folyóba? – akár ez is lehetne a mottója Varga Bálintfolytatásos ifjúsági detektívregényének. Az Amit végleg kitörölnél főszereplői ugyanis alig fél évvel a Váltságdíj nélkül túl izgalmasra sikeredett nyári szünideje után már megint (naná, hogy a téli vakáció alatt) hatalmas slamasztikában találják magukat.

Az ilyen lányokra és fiúkra mondják, természetesen csak a hátuk mögött összesúgva, hogy ezek aztán igazán balhés tagok. Pedig ők nem akarják a bajt, most is éppen a karácsonyt készülnek megünnepelni. De ugyan kinek van erre ideje, amikor ismeretlenek újra csak jól belekavarnak a nyugodt mindennapokba.

Varga Bálint nem változtat bevált eszköztárán, az előző regényhez hasonlóan fejest ugrik az eseményekbe. A nyitókép most nem a dohos pince mélye, hanem a kissé zárkózott brókercsemete, Zoli idegen kezek által feldúlt lakása. A fiút alaposan összeverve találják meg társai, az elkövetők pedig egy rakás pénzt követelnek tőle, amit állítólag a fiú apja csalt el az önbíráskodóktól. Domának és Maxnak semmi kedve belekeveredni egy újabb őrült történetbe, Zsófi meg éppen Zoli bűvköréből szeretne valahogy kikerülni. De fene se tudja, hogyan is áll ez a szerelem dolog a gimis lányok és fiúk között.

Ezek négyen folyamatosan egymással civakodnak, de a látszat ellenére nagyon bírják egymást, bár sosem vallanák be. Tehát barátjuk segítségére sietnek, úgy sincs más dolguk karácsonykor. Meg egyébként is, igen ismert a jelmondat A három testőrből: „Egy mindenkiért, és mindenki egyért.” Abban azért nem vagyok biztos, hogy bármelyikük is a kezébe vette Dumas regényét, de a lényegre mindig ösztönösen ráéreznek.

Varga regénysorozatának második kötetében is az információk elhallgatásával fokozza a feszültséget. Az olvasó ezúttal sem jut lépéselőnybe a szereplőkhöz képest. Sokkal kevesebb most a nyílt akció, több viszont a nyomozás, a kutató háttérmunka. Közben Varga többet foglalkozik a szereplők közötti viszonyok kibontásával, részletesebben rajzolja meg az egyes karaktereket. A rossz fiúkkal gyakorlatilag a könyv legvégéig nem is találkozunk, de a regény dinamikája jól működik: a látszólag lassan hömpölygő események nagyon olvastatják magukat.

• Olvass bele!

Kérdezhetnénk persze, mi az érdekes abban, hogy Varga gyakorlatilag önmagát ismétli. Erre csak annyit tudok felelni, hogy a Halálos fegyver (1., 2., 3., 4.) szériájában is folyton ugyanazt a csontot rágják az alkotók, Richard Donner filmjeit mégis szórakoztatónak találjuk. Újra meg újra látni akarjuk, hogyan számol le az őrült detektívpáros, Murdoch és Riggs a rossz fiúkkal, és ugyanúgy vagyunk kíváncsiak Varga hőseinek újabb kalandjaira is.

A Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának emblémáját viseli a könyv, hiszen ebben is szép számmal akadnak beleépített aktualitások. A közelmúltból ismerősek a brókerbotrány részletei, s még ennél is húsba vágóbb, amikor egy gimnazista egyedül kényszerül gondozni beteg apját. De egy osztályfőnöki óra keretében beszélhetnénk arról is, milyen az, amikor valakinek gyerekként kell küzdenie mindennap, hogy a család minden tagja meleg ételt ehessen. És vajon mit tegyünk, ha szembesülünk édesanyánk alkoholizmusával, vagy ha szerető szülői hátország nélkül kell egy nagyvárosban felnőnünk. Zoli egyébként – a fülszöveg sem titkolja – nyomasztó „apai örökséget” kap: hatalmas tartozást. Ez pedig mélyebbre nyúló kérdéshez vezet el: nekünk kell-e megfizetni felmenőink bűneiért.

Az Amit végleg kitörölnél nagy adag vagányságot meg humort kínál. És persze van szerelem, ami tizenéves kortól kezdve egyre fontosabbá válik mindkét nem számára, még ha erről nem is szeretnek beszélni. Varga Bálint – ahogy korábban is – nagyon ügyesen keveri az akciófilmek, a krimik és a kalandregények műfaji elemeit, csak a hangsúlyok ezúttal máshova esnek. Ha a Váltságdíj nélkül hasonlítható volt Guy Ritchieés Quentin Tarantino filmjeihez, akkor az újabb opusz inkább Soderbergh Ocean’s trilógiájának agyalósabb, pimaszabb hangulatát idézi.

Varga regényei – csak ismételni tudom –, ha nem is illenek bele az alaptanterv kereteibe, mégis mozgalmat indítanék, hogy minél több fiatal megismerhesse őket. Problémás élethelyzetekben lévő főhősei fontos gondolatokat indíthatnak el a fiatal olvasókban – akár olyan témákban is, amelyekről nem szívesen beszélnének mások előtt. Közvetlen, fiatalos, mégis cseppet sem igénytelen nyelvezete kellemesen olvastatja magát, amivel rögtön leelőzi az olyan kötelező olvasmányokat, mint például az Odüsszeia vagy az Iliász. Tudom én, fontos megismerni az ókori vagy a középkori irodalom legkiemelkedőbb alkotásait, de valljuk be őszintén, a 21. századi embergyerek nem a több száz évvel ezelőtti művek révén fogja megszeretni az olvasást. Talán nem túlzás ezért azt állítani, hogy Shakespeare-hez vezethet az út Vargán keresztül is.