Szalóczi Dániel: Padtárskereső

Forrás: www.lenduletmagazin.hu

Már iskolás koromban sem szerettem verseket elemezni. Na nem azért, mert nem szeretem a verseket, hanem mert mindig úgy gondoltam, hogy csak a szerző tudja, miért írta azt és úgy, amit és ahogy. Egyszerűen nem értettem, minek túlmagyarázni a sorokat. Olvasd el, éld át, értsd meg és vond le a következtetéseket. Tetszett-e, mit adott neked a költemény, mire gondolsz közben és utána. Engem az érdekel, mivé lett másokban az a pár sor, amit egy másik ember, jelen esetben Szalóczi Dani írt. Nehéz műfaj a versírás, kockázatos. 50 vers, 17 szereplő, 63 oldal. Csupán ennyi áll a rendelkezésre ahhoz, hogy megszeressük a Padtárskeresőt.

Talán már a kötet címéből is sejteni lehet, miről lesz szó. A történet tizenhat gyerekről szól, akik egy osztályba járnak, plusz egy felnőtt, aki nem is lehetne más, mint a tanító néni. Tizenhat különböző, egyedi és különleges karakter elevenedik meg előttünk. Megismerjük őket általános iskolásként, majd gimnazistaként és végül előttünk lesznek nagykorúak, felnőttek és talán kicsit mi is felnővünk velük, általuk. Ha megnézzük a könyv hátsó borítóját, rögtön szembetűnik gyermekkorunk egyik régi emléke, a kirakós játék. Nem véletlenül. ,,Mint egy kirakós játék, úgy épül fel a kötet: a versek a gyerekek megélt élményei, amik, mint a kirakó darabjai, összeillesztésre várnak. Milyen kamasz lesz belőle? Befolyásolja majd felnőttként az, amit gyerekként a suliban átélt? A válasz ott lesz a versek között. Ha szemfüles vagy, fel fogod fedezni, hogy a darabok egymásba illeszthetőek, és a végén megjelenik előtted az osztálykép, majd a tablókép, végül a felnőttek komoly, de szerethető világképe.” – fogalmaz Szalóczi Dani.

A Padtárskereső tipikusan az a könyv, mellyel bekucorodsz egy kellemes, kényelmes és puha helyre, valami forró itallal a kezedben. Ha tél van és nincs se szép kályha, se mutatós kandalló, akkor jobb híján a radiátornak dőlve, miközben a fejedbe száll a meleg és persze a versek. Ha mohó vagy és egyszerre be akarod falni az egészet, akkor nem fog sokáig tartani. Nekem mindössze egy órát vett el a vasárnap délutánomból. Azonban, a legtökéletesebb egy óra volt. Az a fajta, amit soha nem bánsz meg. Az a 60 perc, amiről soha nem fogod azt mondani, hogy elpocsékoltad. Mert hibátlan időszak volt, kifogástalan verseskötettel a kezedben.

Többször tapasztaltam olvasmányaim során, hogy általában a vékony ,,könyvecskék” kemény táblái közé vannak mindig a világ a legnagyobb igazságai és legértékesebb sorai elrejtve. Ezt bizonyította Dani Padtárskeresője is. A legjobban az tetszett, hogy a szerzőnek – aki egyébként egy 33 éves felnőtt – egyáltalán nem okozott problémát általános iskolás vagy épp gimnazista fiúnak, esetleg lánynak lenni. A versek minden egyes sorát bekajáltam és elhittem, hogy Levi, Barbara esetleg Tamás írta. Megdöbbentően igazi és életszerű mind a 63 oldal, a tartalomjegyzékkel, Szalóczi Dani és Sutus Nóra illusztrációival együtt (amelyek egyébként zseniálisak). A szerző nagyon jól tud gyereknyelven, rettentő jól bújik bele bárki szerepébe, gondolataiba, érzéseibe. Talán a 16 gyerek között annyi a közös, hogy mindannyian esendőek. Ezen kívül mindenféle tulajdonságokkal, személyiséggel, érzés és gondolatvilággal megálmodott gyermekekről, később fiatalokról, majd felnőttekről van szó. Végtelenül gyermeki, majd végesen komoly mondanivalókkal találjuk szembe magunkat.

Hogy másoknak mit ad Szalóczi Dani Padtárskeresője, azt nem tudom. Azt viszont igen, nekem mit. A költemények által újra éltem kicsit az életem eddigi 24 évét. Újra az a lány voltam, aki általánosban a Lidl-be járt jégkrémért, majd a Rába-part töltésén csoszogva elfogyasztotta. Átéltem ismét, amikor középiskolában kerestem a helyem és valahogy sehol és senkinél nem találtam, ezért elkezdtem könyvekben élni meg a nagymamám erkélyes szobájában, elvált szülők gyerekeként. Aztán, ahogy nőttek fel a kötet szereplői, velük váltam nagykorúvá én is. Búskomorrá nevelt az élet a nagymamám halálával, majd az újrakezdés és a mileszekhanagyleszek kérdés súlyos terhet pakolt a vállamra. Végül a 16 gyermekkel együtt megérkeztem oda, ahol most vagyok. Oda, ahol elkezdődött valami és talán innen megy majd végbe. Egészen a legvégéig. A Padtárskereső segített abban, hogy átlássam, ki voltam és mivé váltam. Mekkora utat tettem meg már most azért, hogy 24 évesen itt lehessek, ahol.

Hogy kinek ajánlom Szalóczi Dániel: Padtárskereső című kötetét? Mindenkinek. Azon belül, Dani használati utasításával élnék: ,,Kettőtől harminckét éves korig ajánlom, mert az egyévesek inkább megrágnák, meg eláztatnák a lapok csücskét, harminckét év felett pedig még nem tapasztaltam meg az életet, úgyhogy ők majd úgyis éretten eldöntik, hogy megrágják, eláztatják, vagy összegyűrik magukban ezeket a leírt gondolatokat.”