Sophie Schoenwald - Günter Jakobs: A nagy állatkerti fogmosás

Forrás: konyvesmas.blogspot.com

Rengeteg mesekönyv jelenik meg napjainkban, és szerencsére ezek között nagyon sok a valódi értéket közvetítő, egyszerre esztétikus és tanulságos darab. A nagy állatkerti fogmosás ugyan egy rövidebb lélegzetvételű mese, aminek az apróbb könyvmolyok a célközönsége, mégis sikerült belecsempészni sok hasznos tartalmat és tudnivalót, nevezetesen a helyes szájápolásról. Lássuk be, azért a fogmosás nem tartozik sok gyerek (és felnőtt) kedvenc tevékenységei közé, épp ezért sokat segíthet, ha valamilyen játékos formában olyan keretek közé emeljük, ami mégis mókássá, szórakoztatóvá teszi. Ebben vállal szerepet Günther Jakobs és Sophie Schoenwald könyve, ami egy kedves és vicces állatmesén keresztül igyekszik megkedveltetni a gyerekekkel ezt a feladatot.

A történet középpontjában egy állatkert áll, melynek igazgatója, Dr. Száy Lehel (imádom ezeket a beszélő neveket!) csüggedten konstatálja, hogy a látogatók már egy ideje kerülik az intézményt. A levegőbe szimatolva hamar rálel a dolog hátterében húzódó okra: az állatkertben ugyanis szörnyű szájszag terjeng, nem csoda hát, hogy senki sem mer közelebb óvakodni. Menta Márton, a szorgos kis sündisznó felvilágosítja az igazgatót, hogy az állatok egy ideje elhanyagolják a fogmosást, ugyanis az túl fárasztó és unalmas a számukra. Lehel úr némi töprengés után kifundálja a tökéletes megoldást, és a kezdetben igen csak riadt süni bevonásával meghirdeti az Óriási Állatkerti Fogmosónapot. És hogy ki lesz a fogkefe? Maga Menta Márton, aki erős tüskéinek köszönhetően még a leghatalmasabb vadállat fogazatát is tisztára és fényesre suvickolja. A végén természetesen minden állat boldog és elégedett, megszeretik a fogmosást, a kis sündisznó pedig leküzdi kezdeti félelmét, amit a nagyobb és veszélyesebb állatok közelsége okozott benne.

Tetszett, hogy a mesében nem csupán népszerűbb, ismertebb állatok szerepelnek, hanem felbukkannak különlegesebb fajok is, mint például a hangyász, a szurikáta vagy az ázsiai tapír. A középpontban természetesen a fogak állnak, így a gyerekek azt is megismerhetik, melyik élőlény milyen speciális fogazattal rendelkezik (például az elefánt agyara) és ezek hogy néznek ki testközelből- akarom mondani sünközelből, hiszen Márton lesz az, aki alkalmi fogkefeként megtisztítja ezeket.

A kötet illusztrációja nagyon ötletes, színes és vidám, egész lapokat kitöltő rajzok teszik elevenné és mozgalmassá a történetet. Az állatok egyszerre mókásak, mégis élethűek, úgyhogy a kötet abban is segíthet, hogy a kisebbek jobban megismerjék az állatkertek lakóit. A szöveg viszonylag rövid, így akár egyetlen este alatt könnyen elolvasható/felolvasható. Szerintem elbírt volna egy picivel több információt, gondolok arra, hogy a klasszikus fogkrém-fogkefe kombó mellett felbukkanhattak volna más fajta szájápolási termékek is (pl. szájvíz vagy fogselyem), de azért így sem volt hiányérzetem.

Összességében én nagyon kedveltem ezt a mesét az imádni való, kicsit lökött kinézetű állataival, a hóbortos igazgatóval és a félős sünivel. Saját tapasztalatom ugyan nincs arra vonatkozóan, mennyivel könnyíti meg a fogmosás procedúráját, de azt gondolom, tökéletesen alkalmas arra, hogy időről időre elővegyük, vagy az esti tisztálkodás során átbeszéljük, melyik állatnak hogyan kellett megmosni a fogát. Elsődleges célközönségnek az ovis korosztályt érzem, de felnőtt fejjel is teljesen szerethető volt, remélem, egyszer majd a saját lurkóimmal is átlapozhatom. :)

Kinek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretnék kicsit jobban megszerettetni a szájápolás rituáléját a csemetéikkel, de azoknak is, akik szimplán csak szeretik a jópofa, állatos mesekönyveket.