Sophie Rigal-Goulard: 10 ​nap képernyők nélkül

Forrás: sadaboga.blogspot.com

A francia kötet (Dix jours sans écrans) 2015-ben látott napvilágot, melyet a "Tíz nap tévé és videójáték nélkül" kihívás inspirált. A kihívást 2003-ban indították el Kanadában.

A történet egy iskolában veszi kezdetét, ahol a diákok élete nemsokára a feje tetejére áll...

"- Ha azt mondom nektek: „tíz nap képernyők nélkül”, mit feleltek?"

A kötet első mondata Duval tanárnő szájából hangzik el, kinek kérdése alapjaiban rengeti meg az osztályt... Az osztályfőnök egy igazán radikális kihívást tartogat az osztálya és tulajdonképpen az egész iskola számára...
A kérdésfeltevést követően néhány túlbuzgó diáktól eltekintve - akik bármikor készen állnak arra, hogy a nyakukba vegyenek egy kihívást - a legtöbb diák természetesen magát a kérdést is abszurdnak tartja, és egyáltalán nem áll szándékukban részt venni egy efféle őrültségben... Duval tanárnőt azonban nem olyan fából faragták, akit néhány diák negatív visszajelzése eltántoríthat az ötletétől, így a diákok hamarosan egy szavazás kellős közepén találják magukat....

A regény váltott szemszögű, és mi a két főhős, Simon és Paloma szemén keresztül láthatjuk, amint Duval tanárnő kihívása szépen lassan formát önt... A kötetet Simon nyitja és Paloma zárja, így egy tökéletes keretet kapunk a kihívásról, a kezdeti nehézségekről és a végeredményről...

Simon természetesen az első pillanattól kezdve ellenzi a kihívást, hiszen fiú, így elképzelhetetlennek tartja, hogy tíz napon át kibírja a konzolja nélkül... A fiú azonban nincs egyedül, ugyanis legjobb barátja, Gordon, valamint az osztály és a suli néhány sráca is mellettük áll. Az osztály okostojása, Anouk, akit mindenki csak Beszélő Szótár Kisasszonynak csúfol és barátnője, Paloma azonban teljes mértékben Duval tanárnő mellett áll és minden erejüket és meggyőzőképességüket latba vetik, hogy a szünetben a Simon és Gordon vezette ellenkezőket legyőzvén a többi osztályt is meggyőzzék arról, hogy bizony ezt a kihívást el kell indítani! A két fiú ellenfele kemény és tántoríthatatlan, s végül Duval tanárnő lesz az, aki győztesként kerül ki a "harcból". A szavazás pozitív eredményének értelmében a kihívás elindul, így mondhatjuk, hogy a nap végére a kihívást támogatók száma két vállra fekteti az ellenállás parányi csapatát és az egész iskola versenybe száll a kihívás sikerességéért... Simon és Gordon vezetésével azonban megalakul a K.O.! vagyis a Kihívásellenes Osztag!, akik filctollal festik fel a karjukra, majd később a lábukra határozott ellenvetésüket...

Az iskola, a tanárok és a szülők nem várt, példaértékű összefogást tanúsítanak a kihívás sikeres kimenetele végett, hiszen mindnyájan azt szeretnék, hogy gyermekeik sikerrel vegyék az akadályokat és kevesebb időt töltsenek el a képernyők előtt... Éppen ezért a szülők különféle szakköröket indítanak, így segítve a kihívást, ám a mellett, hogy ez által gyermekeiknek nem sok lehetősége adódik majd a képernyők előtt gubbasztani, nem titkolt céljuk, hogy ők maguk is elszakadjanak egy kicsit a televízió képernyője elől...

A kihívás kezdetén a gyerekeknek viszonylag egyszerű dolga van, hiszen egy-két napot talán a legsúlyosabb stádiumban lévő képernyőfüggő is kibírna kütyük nélkül... Simon és Gordon azonban teljes mértékben elutasítják ezt a "buta kihívást", így ők meg sem próbálják elkerülni a képernyőket... Ám a napok telnek-múlnak, és a két fiú rádöbben arra, hogy talán több bennük a közös az eddig ellenfélnek tekintett lányokkal is, és a helyett, hogy a konzolon játszanának, szakkörökön vesznek részt és társas kapcsolataik is kivirágoznak, nem is szólva a lelkükbe kúszó szerelem felemelő érzésétől...

A gyerekek ezen a ponton kezdenek komolyan elgondolkodni, hogy talán mégiscsak Duval tanárnőnek van igaza és a képernyők felemésztik az életüket...?

"Erős vagyok, mert tudok nemet mondani."

Ma a tudomány, a technika és a kütyük világát éljük, és akármerre is megyünk, mindenhol azt látjuk, hogy az emberek arca elveszik telefonjuk, laptopjuk, tabletjük mögött... Duval tanárnő pontosan erre a problémára próbálja felhívni az osztály figyelmét, az írónő pedig az olvasó figyelmét... A kütyük valóban teljes mértékig felemésztenek bennünket? Társas kapcsolataink valóban kihalófélben vannak? Valóban nem tudjuk kütyük nélkül hasznosan és minőségben eltölteni a szabadidőnket? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Sophie Rigal-Goulard könyve, aki művében számtalan olyan elfoglaltság ötletét veti fel észrevétlenül a számunkra, amiket mi magunk is kipróbálhatnánk ahelyett, hogy a munka után a kütyüinkkel babrálnánk...

A kötetet ajánlom mindazok számára, akik úgy érzik, nem tudnak elszakadni a képernyőiktől, ám érzik, hogy ez az életmód nem jó a számukra és szabadidejüket hasznosabban is el tudnák tölteni...