Annie M.G. Schmidt: Minna, a macskakisasszony

Forrás: pagony.hu

Annie M.G. Schmidtet talán nem kell bemutatnunk a Pagony olvasóinak. Janót és Jankát, Szutyoksárit, Titit és Otit sokan szeretitek és keresitek. Valószínűleg a Minna, a macskakisasszony, vagy másik fordításban a Macskák társasága sem lesz ismeretlen sokatok számára. Ebben a cikkben 5+1 okot mondunk arra, miért érdemes a kiskamaszok kezébe adni ma is ezt a meseregényt, és miért lesz izgalmas a szülők számára is újraolvasni Tibbe és Minna kedves történetét. Kattints ide!

1: Mert mindenki kíváncsi!

Őszintén, ki nem néz be egy ablakon, ha el van húzva a függöny? Elképesztően izgalmas belegondolni, hogy a pék cicája, az iskolamacska, a lelkész cicája és a dezodorgyár állandó vendége mi mindent beszélhet meg egymással! Ha még egy-két kóbor, vagy frissen befogadott cica is besegít, akár igazi nyomozóbrigád is lehetnének! Ez történik a Minna, a macskakisasszonyban is. A ezt hallotta, B azt mesélt, C amazt látta, Minna összerakja, Tibbe pedig megírja az újságba, és volt-nincs gonosz, álszent gyártulajdonos! A macskás ÉS a nyomozós történetek kedvelői biztosan imádni fogják ezt a könyvet!

2: Mert egy nagyon kedves történet

Tibbe félénk újságíró, már ez is paradoxonnak tűnik. De hatalmas szíve van, és ez néha kihúzza a bajból. Például akkor, amikor befogadja a furcsa, macskás – pardon, macskai – tulajdonságokkal rendelkező fiatal lányt, aki a tetőről mászott be a konyhájába. Minna “szerencsétlen” emberré alakulása után is önzetlenül segít a vemhes Loncsosnak, a piszkos szájú, mogorva macskabarátnőnek, és a történet végén az ő segítsége nélkül nem sikerülne leleplezni a gonosz gyárigazgatót. Bibi, a kislány pedig megtanítja Minnának, hogy a madárkákat sem szabad megenni, azok is szép és szeretni való állatok, és végül ez segít Minnának dönteni az emberi és a macskai lét között.

Azt a könyvet felnőttként nagyon nosztalgikus érzés olvasni. Írógépet már valószínűleg mi sem használtunk, és furcsának hat az is, hogy miért kell Tibbének minden alkalommal bemennie a szerkesztőségbe, ha a főnöke két mondatot szeretne váltani vele, miért nem lehet telefonon. Ám amíg nekünk csak régi, de ismerős, addig a mostani kiskamaszoknak teljesen ismeretlen ez az internet előtti kor, amikor az újságírók még az utcákat járták a hírekért, vagy mikor a pletyka-, bocsánat, macskahírszolgálat segítségével lehetett hozzájutni a legfrissebb információkhoz. Ez a regény, mint egy megsárgult, szép fotó, őrzi az 1970-es évek Hollandiájának minden báját és pezsgését, a tizenévesek számára pedig egy izgalmas, felfedezni való világba nyit ablakot.

4: Mert Annie M.G. Schmidt zseniális!

Annie M.G. Schmidt nagyjából olyan a hollandoknak, mint nekünk a Janikovszky Éva. Az általa teremtett világ generációk számára jelenti a kellemes bizsergést valahol a szív és a gyomor között félúton, ahol a honvágy is születik. Az otthonosság érzését, a meghitt nosztalgiát. Akik Janó és Janka, Szutyoksári, Titi vagy Oti meséin cseperedtek fel, azok bizonyára örömmel olvassák kiskamaszként a Minna, a macskakisasszonyt is, hiszen a holland írónő bájos stílusa ugyanúgy áthatja a nagyobbaknak szóló meseregényt is.

5: Mert az átváltozás izgalmas toposz

Van valami zsigeri vonzódásunk az emberből állattá, állatból emberré változós történetekhez. Gondoljunk csak bele, már az ókori görögöktől is számos ilyen legenda maradt fenn. Talán mert nem értjük teljesen, mi is játszódik le a háziállataink fejében, vagy mert bizonyos állatok annyira, de annyira értelmesnek tűnnek! Mintha sokkal többet tudnának, mint mi. Izgalmas belegondolni, hogy vajon mit mesélne egy macska vagy éppen egy kutya, ha varázslatos módon emberbőrbe bújna, vagy milyen tapasztalatokkal gazdagodnánk mi, emberek, ha akár csak egy napra is egy négylábú szemén át látnánk a világot. Különösen igaz ez a gyerekekre, akik fejében nem szilárdult még meg a fantáziát és a valóságot elválasztó határ.

+1: Mert a főszereplői nem tökéletesek

Minna bájosan esetlen, macskaiatlan ügyetlenséggel egyensúlyoz négylábú és kétlábú lét között. Retteg a kutyáktól, igazából az emberektől is, és legszívesebben egy dobozban alszik. Tibbe pedig bátortalan fiatalember, akit erősen kötnek a társadalmi elvárások. Rendíthetetlenül igyekszik “megnevelni” Minnát, leszoktatni a kisasszonyt a macskai szokásokról, és csak a könyv végén jön rá, a lány úgy tökéletes, ahogy van. A meseregény tehát amellett is állást foglal, hogy semmi baj nincs egy kis ártatlan különcséggel, furcsasággal, sőt, néha nagyon is hasznos lehet!

A Minna, a macskakisasszony egy végtelenül bájos, vicces, nosztalgikus meseregény, amit mindenképp érdemes a kiskamaszoknak el-, a szüleiknek pedig újraolvasni. Mosolyogjatok együtt a mókás helyzeteken, és találjátok ki, vajon milyen titkot hallgathatott ki a ti cicátok!