Rossz versek és 14 el nem beszélt történet

Forrás: ekultura.hu

Volt egyszer egy Rossz versek című film. Csudajó, érzékeny és szórakoztató alkotás, tele szerethető pillanatokkal, amik megérintenek, egyenesen bevonnak magukba – ahogy azt Emese kolléga elmeséli a filmről írt cikkében. Hogy akkor miért érdekes újra a Rossz versek? Mert megjelent DVD-n, ám egészen szokatlan konstrukcióban: amellett, hogy a kiadvány tartalmazza a teljes filmet (a szokásos extrákkal, audiokommentárral, kimaradt jelenetekkel), készült hozzá tizennégy novella is, melyek mindegyike valamilyen módon hozzárak egy apróságot a Rossz versekhez.

Szenzációs ötlet egyébként, remélem, minél több hazai film el fogja „lopni”, ezek az írások ugyanis nagyon sokat tudnak hozzáadni az élményhez. Nemcsak arról van szó, hogy a film másfél órája után töltünk még párat a novellákkal, és jó visszaemlékezni – hanem újra és újra átértékelik a filmet is, szinte mindegyik elbeszélés után azonnali kényszert éreztem, hogy újra megnézzem a Rossz verseket. Kitágítják az univerzumát, még tovább bővítik a „mesét”: a Rossz versek már önmagában is csodálatosan élő alkotás volt, de az írások még több rétegét teszik lélegzővé. Fokozzák azt az érzetet, ami már a mozgóképben is erős volt, de igazán itt teljesedik ki: hogy minden szereplő valóban hús-vér figura, teljes élettörténettel, nem csupán a vásznon pár percre megjelenő karakter.

Persze ehhez tényleg kell egy olyan alkotás, ami ennyire „élő” – ha nem érdekelnének a figurái, ha nem ismernénk folyamatosan magunkra, ha nem érintenének meg minket a szereplők élethelyzetei, akkor a novellák sem tudnának ennyire működni. Vali nagynéni pár oldalas monológja Tóth Krisztina tolmácsolásában például az egyik legerősebb pillanatkép volt: Vali mögött a film folyamán is érezni lehetett a teljes életét, de Tóth pillanatok alatt minden érzést, minden bánatot és minden örömöt felvázol, amit eddig csak elképzeltünk. Vali rendrakása közben újabb univerzumok nyílnak: már nemcsak Tamást, a film főszereplőjét érezzük ennyire közel magunkhoz, de Vali is csatlakozott hozzá. Vagy ott van Németh Gábortól a „Levél neked”, melyben az apa, Gáspár figurája kap újabb rétegeket – a címekkel teleírt füzeten keresztül élettörténetek és kapcsolatok sejlenek fel, pont ugyanabban a keserédes stílusban, ami a filmet is annyira megragadóvá tette.

Különösen szerettem azokat az írásokat, amelyek nem a film egy adott szituációját gondolják tovább, hanem egy ott megjelenő karaktert bontottak ki – talán a Csák Annáról szóló két novella (Jakab Julitól, illetve Mán-Várhegyi Rékától) lett végül a kedvencem. A Rossz versek jellegéből adódóan Tamás szemszögéből közelít mindenhez, ideértve a kapcsolatait is, ám nagyon sok pluszt tud adni, hogy most láthatjuk és érezhetjük azt, hogy Csák Anna miként élte meg ezeket a helyzeteket. Miért is szakítottak valójában? Hogy láthatták ezt a döntést évekkel később? Egészen eddig úgy gondoltam, hogy az ilyen típusú kérdések igazából nem érdekesek – mert a film univerzumában nem számítanak, ezek nélkül is teljes élményt kapok –, de most rá kellett jönnöm, hogy nagyon is lehet létjogosultságuk, mert újabb élményeket, újabb meg- és átélhető érzelmeket kaphatok tőlük.

Így még igazán gyenge novellát sem találtam a kötetben, mindegyik hozzáadott valamit a Rossz versekhez, mindegyik meginvitált ebbe a bővített univerzumba, hogy legalább egy mosoly, egy fájó szív, egy meghitt pillanat erejéig visszatérjek. Olvasásuk után a film egyes jelenetei is más hangulatot árasztanak: Bálint feltűnésekor óhatatlanul is eszembe jut Valuska László szomorúan szerethető hangulatú novellája, az óvodáskori emlékeknél megjelenik a Berg Judit által nagyon aranyosan megelevenített lány is, a tinédzserkornál nem fogom tudni kiverni a fejemből Szentesi Éva ismerős kamaszszerelmét. Merthner Krisztiánban benne lesz Reisz Ádám (nem meglepően) hiteles testvérkaraktere is, Simon Márton „miatt” még egy egyszerű párizsi biztonsági főnökhelyettesben is látni fogjuk az eddig csak odaképzelt (vagy oda sem képzelt) életet.

Persze fel lehetne sorolni mindegyik írást, de inkább fedezze fel mindenki, hogy mik rejlenek még ebben az amúgy elég rövidke kötetben. Aki már látta a Rossz verseket, és mondjuk szerette (van olyan, aki nem?), annak mindenképpen érdemes belevágnia – ráadásul olvasás után amúgy is muszáj újranézni, úgyhogy már csak azért is jó ez a DVD+könyv együtt. Aki viszont még nem látta, annak itt a lehetőség, hogy megismerje ezt a kicsit furcsa, de mégis szerethető, szomorú, de közben mégis mosolygó univerzumot. A novellák által megannyi élettel bővül Merthner Tamás világa: jó benézni a színfalak mögé és felfedezni, mi minden rejlik még a részletekben.

Tartalomjegyzék

Hogyan ne
Mán-Várhegyi Réka: RE: ???
Berg Judit: Hadovári
Reisz Gábor: Tücsi
Németh Gábor: Levél neked
Reisz Ádám: Sztaniol
Krusovszky Dénes: Mit számít, ha nem láttam?
Szentesi Éva: Kösz, hogy jöttél meg minden
Závada Péter: Fél liter mi?
Tóth Krisztina: Rendet rakni
Fabricius Gábor: Metálfény konteo
Totth Benedek: Igazság és óvszer
Valuska László: Konyha
Simon Márton: Értekezés a módszerről / Discours de la méthode
Jakab Juli: Utóhangzavar