Puskás Panni: Megmenteni bárkit

Forrás: litera.hu

Puskás Panni második könyvében, első regényében, hasonló témák és motívumok elevenednek meg, mint a tavaly megjelent novelláskötetében. Felfedezhetőek hasonló elbeszélői fogások, ismerős típusok, beszédmódok. A regény jól sáfárkodik ezekkel a hasonlóságokkal, nem mondhatjuk azt, hogy a Megmenteni bárkit haknizna az első könyv bevált sémáival. Kellő távolságba mozog, de kézközelben tartja az ismerőst.

Három női elbeszélő szólama váltakozik javarészt szabályosan, ez a periodizáció a könyv kb. utolsó negyedében bomlik fel, miután az egyik elbeszélő kiíródik a diegetikus világból, illetve a zárófejezet elbeszélőjévé egy addigi mellékszereplő lép elő. Elsőre az lehet az olvasó benyomása, hogy itt valami hasonló történik, mint a tavaly megjelent Vázlat valami máshoz c. regényben, de jó arányérzékkel elhelyezett jelekből (jelenetek megismétlése a másik elbeszélő szólamában) viszonylag hamar világossá válik, hogy a három elbeszélőnek van kapcsolata egymással, jelesül egy anyáról és annak két lányáról van szó. Az anya levélformában kommunikál, ez a forma pedig egyirányúságában beszédes. A két lány tudatfolyamszerűen narrál bizonyos életképeket, konfliktusos helyzeteket.