Piret Raud: Segítség, anyu összement!

Forrás: www.koloknet.hu

Van egy könyv, az a címe, hogy Segítség, anyu összement! A szerzője Piret Raud észt írónő (és illusztrátor). Az elbeszélője egy fiú, Sander és egy kutya, Muri. Szerepel benne egy egészen apróra összement anyuka, egy láthatatlan fiú egy anyával, akinek egy felhőbe van burkolva a feje. Szóval furcsa, de nem is annyira, igazából mindannyian láttunk már ilyesmiket.

A történetnek két elbeszélője van, a főszereplő, Sander és Muri, a kóbor kutya. Két sokban eltérő jellem, meg persze két külön faj. Bármennyire csábító lenne, a szerző nem nyúl semmi stilisztikai eszközhöz, hogy az elbeszélőket megkülönböztesse.

A képek egy kicsit sem árnyaltak: az anyuka tényleg nagyon kicsi, Aksel tényleg láthatatlan, a felhőfejű nőnek tényleg felhő van a feje helyén.

Az illusztrációk nagy része nem a történetet illusztrálja, sokkal inkább egy-egy groteszk portrét, egy-egy kimerevített lelkiállapotot láthatunk a rajzokon.
A fenti tagadásokból, hiányokból összeállhatna egy szabálytalanságokkal, tökéletlenségekkel terhelt könyv kulisszahasogató képekkel, de nem ez történik. A történetmesélés gördülékeny, izgalmas és vicces, közben megvan a mélysége, el kell végeznünk az olvasáskor azt a lelki munkát, ami az irodalomolvasást megkülönbözteti a szórakozástól.

A dolog kulcsa ott van, hogy Piret Raud a történetet (a mai irodalomban szokatlan módon… vagy csak én nem figyeltem fel eddig ilyesmire?) allegóriákra építi. A könyv eredeti címe, valami olyasmi volt, hogy Sander, Muri, pici Mama és a láthatatlan Aksel története, ami sokkal inkább a szereplőkre irányítja a figyelmet, mint a későbbi, ami inkább a történetre utal. A különös szereplők egy-egy mindannyiunk számára ismerős jelenséget, szerepet, egyfajta életcsapdát testesítenek meg, ahhoz, hogy ebből a csapdából kikerüljenek, egyszerűen arra van szükség, hogy egyáltalán felismerjék, hogy milyen csapdában vannak. Ilyen szempontból ezek az allegóriák csak időlegesek, hiszen amikor Aksel láthatóvá válik, a felhőfejű nő felhőjéből eső lesz, az anyuka visszanyeri eredeti méretét, akkor ezek az allegóriák is elenyésznek. Azért ne aggódjunk, a történet végére nem fogynak el az allegorikus szereplők, a maciklub működik tovább, ráadásul Allen bácsi lesz az elnöke…

Van két nem allegorikus főszereplőnk is, a két elbeszélő, Sander és Muri, ők azok, akik társakként (egymást jól kiegészítő párosként) végigjárják (részben futják) a történetet, és persze elmesélik nekünk. És nagyon hitelesen mesélik el, nem véletlenül, hiszen mindez az ő bőrükre is megy. Mert azért ők – történjenek velük bármennyire vicces dolgok – egy a bajban magára maradt gyerek és egy kóbor kutya.

Amúgy pedig az egész könyv a szeretetről szól, csak ezt nem akartam rögtön az elején elárulni.

Ha valaki könnyed, de mégis váratlanul mély olvasmányt keres kisiskolásoknak, a Segítség, anyu összement! megér egy próbát. Szokatlan lesz, de mégis ismerős.