Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból

Forrás: ekultura.hu

A jól áttekinthető szerkezetű kötet minden mikrotörténész és pletykakedvelő olvasó vágyálma. Olyan apróságokat is megtudhatunk belőle, mint hogy merre forduljunk a Palatinuson, ha az Aranyházhoz igyekszünk, mit kell mondani, ha az ember ismerős rabszolgával fut össze az utcán, hány lábat ér egy kettőslépés, hogy készül a csontlében főtt pele, hány ünnepet ülnek a római nők áprilisban, hogyan lehet udvariasan megszólítani egy örömlányt, ha extra szolgáltatásokat is szeretnénk kérni, vagy hogy mennyi ideig tart tengeren az utazás az egyiptomi Alexandriától, Nagy Sándor egykori fővárosától a kis-ázsiai Epheszoszig (ahol nem szabad elmulasztani a világ hét csodája egyikeként emlegetett Diana-templom megtekintését, ugyanis 62 év múlva a gótok le fogják rombolni!). Kiváló listákat találhatunk benne olyasmikről, amiket mindig tudni akartunk: a gladiátorok fajtáiról, Róma fő vízvezetékeiről, Róma dombjairól és kerületeiről (költözz az elit Caeliusra, kerüld a csóró Transtiberiumot) vagy épp a csodálatos fürdőkről. A könyv fejezetei segítségével betekinthetünk a lakomák, a szórakozás és a vallás világába, megtudhatjuk, hol és mit érdemes vásárolni, kitől kérhetünk segítséget, ha kiraboltak vagy megöltek bennünket, majd a könyv – útikönyvhöz híven – a látnivalók bemutatásával és római sétaútvonalak leírásával zárul. A tájékozódást remek térképek, 32 rajz és 11 színes, elbűvölően részletes számítógépes rekonstrukció kíséri: utóbbiak mintha fotók lennének egy olyan kor épületeiről és utcáiról, amikor sajnos még nem találták fel a fényképezést...

Ami azonban a legjobb a könyvben, a szöveg állandó humora. Hiszen: ki nem tévedt már el egy útikönyvet szorongatva, mert véletlenül letért a sétaútvonalról és ki ne érezte volna már úgy, hogy az útikönyve teljesen felesleges dolgokat tartalmaz, ahelyett, hogy tájékoztatna, mondjuk, a legközelebbi nyilvános illemhely használatáról. Az Antik Róma alaposan kiparodizálja az efféle fontoskodást. Ott van például a gyakori kifejezések gyűjteménye: ebben a könyvben itt olyan hasznos mondatokat találhatunk latinul, mint Az ivóban szituáció kifejezései között A boromat akarom, vagy kérem vissza a pénzemet, A szállás témakörben a Tűz van a szobámban, vagy a Találkozás idegenekkel kifejezéscsokorban a Ne öljön meg, itt az összes pénzem formula. Az én két kedvencem egyébként a Britanni ite domum (ami a legkevésbé sem azt jelenti, hogy „A Britanni nevűek a házba mennek…”) és a Re vera, cara mea, mihi nil refert (vagyis: „Édesem, fütyülök rá”).

Lehet, hogy nemzedékek sóhajtottak fel boldogan, amikor eltörölték a kötelező latinoktatást, s biztos, hogy minden középiskolás rémálma, amikor meg kell tanulnia a római köztársaság intézménytörténetét – Philip Matyszak mulattató útikönyve azonban olyan történelmi kalandozást biztosít, aminek a végén már nem utált műemléktemetőként, hanem élő és örök, modern városként gondolunk majd az ókori Rómára. És máris utaznánk oda. Megint.