Forrás: olvassbele.com
A technikai fejlődés egyik áldozatának, a némafilmes korszaknak szentelte Paul Auster nemrég újra kiadott nosztalgikus szerzeményét, Az illúziók könyvét. Az utóbbi években került újra előtérbe, nagy sikert aratva ez a téma, például az Oscar-díjjal is jutalmazott A leleményes Hugó és A némafilmes története is az 1900-as évek mozgóképkultúrájának első évtizedeibe tekint vissza.
Auster regénye egy gyászoló férfi, David Zimmer tragédiájával kezdődik, aki nemrég repülőszerencsétlenségben veszítette el a családját. Depresszióban végigszenvedett jó néhány hónap után először egy némafilm nevetteti meg az egykori irodalomkutatót, aki ennek hatására elhatározza, hogy felkutat minden olyan filmet, amit az abban szereplő színész-rendező, Hector Mann készített. Ahogy elkezdi egyesével megtekinteni a darabokat, egyre jobban kezdi érdekelni Hector élete, megpróbál minden információt összegereblyézni róla. A könyvben így megformálódik a második főszereplő, akinek az élete sok szempontból hasonlít Davidére, mégis sokkal rejtélyesebb. Ugyanis fiatalon, egyik napról a másikra eltűnt, és azóta senki se hallott róla. Hogy mégis mi történhetett vele, azt David kutatómunkája, és egy titokzatos levél nyomán tudjuk meg, amiből az derül ki, hogy a halottnak hitt Hector talán mégis él.
Mindkét szereplő történetszála feszültséggel indul, de a cselekmény előrehaladtával Hectoré válik izgalmasabbá. Az önpusztításra hajlamos egykori sztárt ugyanis egyre vadabb kalandokba hajszolja lelkiismeret-furdalása, amit korábbi tettei miatt érez. Szív- és könnyfacsaró írói túlzások villannak fel, például amikor Hector szexmunkásnak szegődik. Ezek fölött el lehet siklani, ha arra koncentrálunk, hogy ezek az önsanyargatás fokozását érzékeltetik. David érdekfeszítő nyomozásából is az alakuló szerelemi kapcsolat logikátlan és túl gyors felbukkanása zökkent ki, ami teljesen feloldja a korábban felépített tragikus hangulatot. E fordulat miatt megválaszolatlan marad a regény egyik legfontosabb felvetése: vajon milyen módon sikerül gyászát feldolgoznia.
A regény harmadik főszereplője maga a némafilm. Auster többször is oldalakon keresztül elemez egy-egy (fiktív) művet, hogy felhívja a figyelmet ennek az átmeneti művészet értékeire. A hangosfilmeken felnőtt generációknak megmutatja ezeknek az alkotásoknak a báját, egyediségét és jelentőségét. Mozdulatonként, rezdülésenként elemzi a színészi arcmimikát, ezáltal olyan szemléletet ad át, amellyel a befogadó sokkal mélyebb értelmezési rétegeket közelíthet meg. Auster maga is dolgozott rendezőként, ezáltal teljesen hiteles alapállásból és könnyen befogadható formában segít megértetni a mozgóképes kultúra sajátos nyelvét. Ezzel néhol megtöri rendkívül olvasmányos történetének vezetését, ezeken a részeken az olvasó kicsit nehezebben jut túl, de megéri.
A fókuszban a szereplők belső lelki világa áll, a helyszíneket az író ritkán mutatja be részletesen, de amikor mégis megteszi, izgalmas világot teremt. A két főszereplő szála az új-mexikói Kék Kő Ranchen fonódik össze. Itt Auster mégiscsak ábrázolja a tájat, az összetákolt építményekkel, a lugassal meg a törpe személyzettel. A titkokkal teli, zegzugos lak remekül passzol a történések csúcspontjához.
Ízlés kérdése persze, hogy a hollywoodi fordulatok kit és mennyire. Az illúziók könyve igazi némafilmes nosztalgiahangulatot kínál egy korszakról, elfelejtett értékekről – melyeket izgalmas kerettörténetbe foglal.
* * * * * *
A szörnyű családi tragédia után Hans Zimmer egyedül marad, hogy átadja magát az alkoholnak és az önsajnálatnak. Az összeomlás határán jár, amikor egyik éjjel lát egy némafilm-részletet – a tragédia óta első ízben sikerül valakinek megnevettetnie. Zimmer az élmény hatására érdeklődni kezd a komikus iránt, akiről kiderül, hogy hatvan éve nyomtalanul eltűnt. Azért kutakodik egy másik ember életében, hogy folytathassa a sajátját, azért próbálja megtalálni az eltűnt komikusban az embert, hogy a gyászban megtalálja önmagát.
A könyv egy nyomozás és egy menekülés története. Auster mintha azt mondaná: az ember élete szerepekre tagolódik – ezek némelyike sikeres, némelyike nem az –, olykor még közönség sincs, hogy lásson bennünket. Kérdés, hogyan lehet felhagyni ezekkel a szerepekkel, ha az ember már beleélte magát.
Paul Auster, az ezredfordulós amerikai regény egyik legfontosabb megújítója ebben a könyvében a filmkészítés témáját járja körül a tőle megszokott stílusban, egy misztikus, mégis lebilincselő történettel.
Dr. Bartolómeó Cuttle nyom nélkül eltűnik a Természettudományi Múzeum alagsorának bezárt szobájából. A nyomozás zsákutcába fut, az immáron elárvult Darkus beköltözik apai nagybátyja, Max bácsi házába. Darkus életébe három új barát is belép, kettő az iskolából kerül ki, a hamadik meg a fura szomszéd gatyájából mászik elő hat lábon.
9 éves kortól ajánlott