Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Forrás: sorok-kozott.hu

Oké, most már biztos: több Patrick Ness könyvet kéne olvasnom! A Soha nincs vége után a Mi, hétköznapi halandók is csillagos ötös élmény volt, hiszen a szerző már megint egy baromi klassz témához nyúlt. Általában a világmegmentős YA könyvek a kiválasztottak nézőpontjából íródik, az ő szemükön át ismerhetjük meg a világ megmentését. De mi van a hétköznapi halandókkal? A srácokkal-lányokkal, akik csak leérettségizni akarnak, miközben halhatatlanok, zombik, vámpírok meg egyéb huncutságok próbálják kinyírni őket…

Szóval igen, az alapsztori már önmagában zseniális, hiszen most csak a háttérben futott a világmegmentés, minden fejezet elején kaptunk erről egy pár soros leírást, de a fókusz az átlagos főhősökön volt. A mesélőnk Mike egy kényszerbeteg srác, aki bele van zúgva a legjobb barátjába, Hennába, és szeretne együtt lenni vele.

De amúgy most para minden, a legjobb barátja titkolózik előtte, az anyja megint indul a szenátusi székért, fél, hogy az anorexiás nővére visszaesik, most végzős, így pár hét múlva fősulira megy, ráadásul érzi, hogy egyre több a gond a világban, sorra halnak meg az indie srácok, tombol a természetfeletti – naná, hogy visszatér a kényszerbetegsége.

Ness baromi jó mesélő, imádom a stílusát, időnként nagyon vicces, máskor összeszorul az ember torka, és végig olyan sodró lendülettel visz előre, szó szerint nehéz lerakni a könyvet. Egy jó alapsztorit és karaktereket kitalálni talán a könnyebbik rész, de a megvalósítás már sokkal nehezebb. Szerencsére Ness ezt az akadályt is könnyedén vette, a karakterei élők és lélegzők, a mellékszereplők sem egydimenziósak, ráadásul még az olyan apróságokat is jól beleépítette a sztoriba, hogy mennyire különböző a tinik és a felnőttek mentalitása, és hol lehet vajon az a pont, amikor a felnőttek elfelejtik, hogy valaha ők is voltak tinik.

Mike amúgy baromi jó főhős, mert abszolút nem az a tökéletes fajta. Időnként idegesítő, nem túl bátor, néha hirtelen, de amúgy arany szíve van, és pont a tökéletlenségei miatt volt jó olvasni róla. Abszolút átjött, hogy mennyire nehéz helyzetben van, szerettem, hogy ennyire odavolt a barátaiért, a családjáért, és a zűrös kapcsolata is nagyon jól megformált az anyukájával. Általa jó volt megismerni a banda többi tagját, a meleg Jared például telitalálat volt – bár a titka kissé meglepett. Teljesen megértem ám, hogy Mike miért zúgott bele Hennába, jól felépített a csaj karaktere, és a központi dilemmája is érdekes volt.

És hát, ez a világmegmentős vonal abszolút a háttérbe szorult, a főhőseink csak a közvetlen következményeit szenvedték el a dolgoknak. Ettől valahogy még izgalmasabb lett a sztori, hiszen iszonytató lehet úgy élni, hogy tudod, baj van, emberek halnak meg, a zsarukat megszállják, te meg nem tehetsz semmit, mert csak egy hétköznapi halandó vagy. Ebből a szempontból is hatalmas pacsi volt a könyv vége, iszonyú jó megoldásokat szállított itt is az író.

Külön szerettem azt is, hogy Patrick Ness aztán nem tartott semmitől. Bátran behozta a keményebb témákat a történetbe, és zseniálisan prezentálta azokat. Mike kényszerbetegsége nagyon élethűre sikeredett, az LMBT téma is szépen belesimult a könyvbe, sőt, jó meglepetéseket is okozott. Az is velőtrázóan jól átjött, hogy egy alkoholista apa jelenléte miként deformálja át a családot, vagy milyen változásokat hoz, ha hirtelen kilépnek a politikai rivaldafénybe. És még lehetne sorolni, mert sok volt a nehéz téma, de mindegyiket kellő érzékenységgel ábrázolta a történet, miközben érzésem szerint rengeteget adott.

Értékelés: 10/10

Zseniális alapsztori, ütős karakterek, kellő érzékenység a kemény témákhoz, mindez vegyítve a Patrick Nessre jellemző sodró lendületű szöveggel. Naná, hogy imádtam ezt a könyvet, iszonyú jól megírt történetnek tartom, amit egy élmény volt olvasni. Remélem érkezik még a kiadótól más Ness könyv, mert elég termékeny az író, lenne mit elhozni.

Hogy tetszik a borító? A történetben jelentősége van a kék szemű szarvasnak, de ettől függetlenül nekem ez a borító nem tetszik túlzottan. Nagyon nem árad belőle a YA feeling, ránézésre sem a legszebb, és ez a sárga sem a legjobb választás. De szerencsére a tartalom a lényeg, az pedig hibátlan.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! De tényleg! Vedd meg, olvasd el, szeretni fogod