Papolczy Péter: Jelek a falon

Forrás: www.pagony.hu

Két elitiskolás kamasz első szerelme, barátok, elvált szülők, pezsgő iskolai élet, némi tudomány - eddig semmi különös. A főszereplő, Bence egy iskolai dolgozathoz keres témát, ami az utcán hever - egészen pontosan a Pozsonyi úton, még pontosabban szobrokban, frízeken, kapualjakban, eltüntetett tablókon és megváltoztatott nevekben…

Szerencsére (?) Bence első szerelmének az apukája, Zoli szívesen kalauzolja a fiút a régmúlt és a közelmúlt útvesztőiben. Kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, de persze minden mindennel összefügg. A jelek egyfelé mutatnak, egy csomó jelenségre ugyanaz a (kézenfekvő) magyarázat. Titkos háttérhatalom, ami irányítja mások életét.

Nem ismerős ez valahonnan? De bizony: összeesküvés-elmélet szagú az egész. Persze honnan tudhatná ezt egy kamasz? Bence a saját bőrén tanulja meg, hogy a félinformáció nem információ, viszont remek manipulációs eszköz. Hogy az internet jó dolog, de nem elég felületesen utánanézni a dolgoknak. Hogy a forráskritika és a kritikus gondolkodás nem csak történelemórán fontos!

Olvasóként sem kezdünk el rögtön gyanakodni, aztán egyre több minden üt szöget a fejünkbe. Aztán amikor Bence körül kipukkad a múlt-buborék, csak hitetlenkedve nézünk magunk elé.

Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy az olvasót is megvezeti, így nem pusztán olvasunk a "fake" működéséről, hanem át is éljük azt. A belemerülést, az újdonság varázsát, az összefüggésekre való rácsodálkozást, végül a becsapottságot. Remekül körbejárja napjaink egyik legmeghatározóbb jelenségét: az információkhoz mindenki hozzájut, de ki hogy értelmezi ugyanazt az információhalmazt?

És hát ugye Budapesten játszódik, ha erre járunk, ne is próbáljuk meg legyőzni a kísértést, hogy könyvvel a kezünkben barangoljunk a helyszínen: Újlipótvárosban, és fedezzük fel a papagájos kapualjat, a földgömbös frízt, a Dunant/Strauss szobrot.