Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Forrás: olvasoterem.com

Az írónő nemcsak egy történetet mesél el, de érdekes kultúrtörténeti kalandozásra is invitál bennünket, jelen esetben a 17. századi Hollandiába.

A hollandiai festészet történetében ez az ún. „aranykor”: ekkor alkotott például Rembrandt, aki a regényben is megjelenik. Mint ahogy a regény egyik főszereplője, Jan de Stomme is létezett, az észak-hollandiaiak egyik kedvelt portréfestője volt. Jan de Stomme, vagyis Néma Jan, ahogy ő szignálta festményeit, valóban siketnéma volt, de tehetős családja elfogadó viselkedése miatt ez nem vált hátrányára. Nagyon sokáig a nővére volt a segítségére, akivel egy közös jelnyelven kommunikált, majd egy értelmes, odaadó szolgát fogadtak melléje, aki segítségére volt a hétköznapokban. A fiatalember annyira tehetséges volt, hogy Rembrandt tanítványává fogadta, sőt ingyen tanította. A regény egyik vonala a hátrányos helyzetű emberek közösségbe illeszkedésének lehetőségeit is megvillantja mint gondolkodni valót (a festőn kívül egy szegényebb családból származó siketnéma kisgyerek is megjelenik, akinek boldogulási esélyei tagadhatatlanul csekélyebbek).

A regény kezdetén a másik főszereplővel, a szépséges Aelkével ismerkedünk meg. Vlieland szigetén vagyunk, Hollandiában, 1634-ben. Nyár közepe van, Szent János napja. Ez a nap, ami egyébként a nyári napforduló, a teljes európai kultúrkörben, a különböző népek szokásaiban nagy szerepet játszik, termékenységvarázslási rítusokban gazdag. Aelke szívében bimbózik már a szerelemvágy, amit ez a mágikus éjszaka felerősít. A lány és barátnője jósolni próbáltak már a szentjánosfű segítségével (ismertebb nevén orbáncfű), de ez még jobban összezavarta az amúgy is befelé forduló természetű, ábrándozó hajlamú tinédzsert. Az ünnepi tűzgyújtásra, körtáncra készülve Aelke sétára indul a környező dombokon, a tengerparton. Itt találkozik a szigeten látogatóban levő Jannal, akiről hamar kiderül, hogy idegen, festőtanonc és siketnéma. És az is, hogy a két fiatal lelke összeér és lángra gyúl: a kommunikációs akadályok pillanatnyilag megsemmisülnek és egy szenvedélyes pásztorórát töltenek együtt.

A Szent János-éji ördögi körtánc elsodorja őket egymás mellől, útjaik elválnak, szem elől veszítik egymást. Jan festői munkája és néhány kínos közjáték miatt egyre távolabb kerül Hollandiától. Aelke hamarosan észreveszi, hogy gyermeket vár, ami az ő társadalmi helyzetében egyetlen módon orvosolható: mihamarabb férjhez kell mennie. Egy idősebb, gazdag nemesúrhoz adják feleségül, aki bár szereti őt, de ezt kimutatni nem tudja. Egy vidéki udvarházban élnek, ahol rajta kívül csak a férfi zárkózott, gőgös édesanyja lakik. Aelke végletesen elmagányosodik, csak a kislánya és a természet szépsége tartja benne a lelket. Ám az események láncolata itt korántsem ér véget, Aelke sejteni kezdi, hogy a tragédiák és sorsfordulatok mögött ismeretlen és nem feltétlenül jóakaró kezek mozgatják a szálakat… Merre alakul a lány és az ismeretlen festő sorsa? Találkozhatnak-e a végtelenbe futó párhuzamosok? Meddig nyúlhat az ember szándéka és mikortól érvényesül egy felsőbb akarat? Kiderül a regényből.