Michel Houellebecq: Elemi részecskék

A szerző Michel és Bruno történetét meséli el, akik féltestvérek, és Nyugat-Európában, javarészt a 20. század második felében éltek. Michel magányos, elismert biokémikus, csak a munkájának él. Bruno irodalomtanár, író, aki a testi örömöket hajszolja, legtöbbször sikertelenül. Csak az a közös bennük, hogy „árván” nőttek fel (a szülők elváltak, a nagymamák nevelték őket), képtelenek normális emberi kapcsolatok kialakítására. Mindketten boldogtalanok. Azoknak a családoknak az egyikéhez tartoznak, amelyek felszámolták önmagukban a hagyományos európai értékeket, a vallást, az összetart(oz)ást stb. Szüleik a drogok, a könnyen elérhető szex világában éltek, gyermekeik szeretet nélkül cseperedtek fel.

A 80-as, 90-es évekre, mire felnőttek lettek, komoly társadalmi, gazdasági, technikai változások következtek be. A fizikai örömökön alapuló testkultuszt az erőszak váltotta fel. A 20. század végére az emberek életéből, az egymással való érintkezéséből eltűnt az erkölcs, az Isten, a szeretet, a gyöngédség, a barátság. Bruno sem tudott szeretetet adni fiának, ezt szomorúan be is vallja Michelnek: „A fiam sok éven keresztül felém fordult és a szeretetemet kérte, de én boldogtalan voltam, elégedetlen az életemmel, és visszautasítottam, mert vártam, hogy jobban legyek. Nem tudtam, hogy ez az időszak ilyen rövid lesz. Hét és tizenkét éves koruk között a gyerekek csodálatos lények, kedvesek, értelmesek és nyitottak. A teljes igazságban és örömben élnek. Telve vannak szeretettel, és megelégszenek azzal a szeretettel, amelyet mások adnak nekik. Azután minden elromlik. Minden helyrehozhatatlanul elromlik.”

A csak felnőtt olvasóknak ajánlható könyv éles képet rajzol a nyugati társadalmról, bemutatja a veszélyeket, a kiüresedett életet, azt, amit nem kellene élnünk. 1998-ban, megjelenésekor, a legjobb regénynek választották Franciaországban.

Varga Csilla könyvtáros ajánlója