Meir Shalev: Egy galamb és egy fiú

Forrás: konyves.blog.hu

Meir Shalev, Izrael legünnepeltebb regényírója hetvenéves, mégis fáradhatatlanul dolgozik. Könyveit már 25 nyelvre fordították le és a sikerlisták élén szerepelnek nemcsak hazájában, de Hollandiában és Németországban is. Számtalan irodalmi díj győztese, ezek közül a legfontosabbat Izraelben, a Brenner Díjat épp az Egy galamb és egy fiú című könyvéért kapta.

Meir Shalev nevét nálunk az Orosz románc vagy a Négy lakoma szerzőjeként ismerik. Most egy drámai történetben mutatja be az 1948-as izraeli háborúban meghalt galambász fiú és barátnője sorsát, a galambokhoz fűződő különleges viszonyukat, miközben megismerjük a mesélő, Jáir Mandelszon életét is. A középkorú izraeli idegenvezető egy szafarimellényes amerikai turistacsoportot kísér, akik közül egy férfi az izraeli függetlenség kikiáltását követő 1948-as háborúról kezd beszélni, és a helyszínei iránt érdeklődik. Kiderül, ő is részt vett benne, és ismert egy galambász fiút, a „Csecsemőt”, aki becenevét kerekded, gyermeki külsejéről kapta. A fiú története hirtelen életre kel, és miközben megismerjük milyen kifinomult kapcsolatban áll galamb és gondozója, Jáir nemrég elhunyt anyjához fűződő különleges szeretetéről is mesél, láncba fűzve gyermekkora eseményeit a párhuzamos múltban.

Az események igazából nem is kettő, hanem három idősíkon futnak: a galambász fiú idején, de a mesélő, Jáir Mandelszon gyermekkorán túl a jelenben is ott vagyunk, amikor a férfi anyja kívánsága szerint keresi és felújítja új otthonát, amit majd végre a magáénak mondhat. Anyja a halála előtt pénzt ad ugyanis a kezébe, és kéri, keressen magának egy olyan házat, ahol otthonra lel.

„Menj, keress magadnak egy házat! Hogy legyen egy hely a talpad alatt. Ahol már laktak mások előtted. Egy kicsi és régi házat! Hogy legyen egy hely a talpad alatt. Ahol már laktak mások előtted. Egy kicsi és régi házat. Csak egy kicsit újítsd fel!
Egy pillanatnyi szüntet tartott. Már alig kapott levegőt.
- A ház egy régi faluban álljon, és legyenek öreg fák a közelében. A legjobb a ciprus, de a kenyérfa is megteszi. Azt is nézd meg, hogy a ház előtti járda repedésein kibukkan-e a gaz.”

Mialatt új otthonát keresi, Jáir felidézi vegyes emlékekkel terhes gyermekkorát, megismerjük testvérét és apját, szülei házasságának és szétválásának történetét, barátait, rokonait, valamint kicsit a héber írásba, kultúrába, ételekbe és szokásokba is bepillantást nyerünk. Ezzel egyidejűleg megismerkedünk a Csecsemő életének megindító részleteivel; kiderül, miként került a galambok közelébe, hogyan ismerte meg szerelmét, a szintén galambász lányt, miként kommunikáltak a madarakkal, és a háborúban milyen feladatot látott el a fiú.

Jáir, ahogy a saját múltjáról és jelenéről mereng, ugyancsak számba veszi a feleségéhez fűződő érzéseit, és viszonya gyerekkori barátnőjével, Tiraléval is némiképp más megvilágításba helyezi a férfi házasságát. A regény amellett, hogy magában foglalja a Csecsemő történetét, a galambász fiú utolsó perceit és egy élet megdöbbentő keletkezését, beszámol Jáir boldogság- és otthonkereséséről is.

„Néhány héttel később ismét visszamentem a házhoz, hogy ott is aludjak. Ezúttal ajándékot is kaptam tőle, egy álom formájában.
Megszólalt a telefon. Felemeltem a kagylót; először nem szólt bele senki, aztán valaki a nevemet mondta. Te voltál az. A halálod óta most hívtál fel először. Azt mondtad: „Jáir…” Halkabban beszéltél, mint máskor, de felismertem a kellemes hangot, és a szívemben nem volt kétség afelől, hogy te vagy az. „Jáir…? Jáir…?, ismételted, a nevem után egy aprócska kérdőjellel, amit néha odabigyesztettél a végére. Ezt néha lehetetlen volt meghallani, leírni meg különösen nem lehet. Azt jelentette, hogy „Te vagy az? Ott vagy? Válaszolj, fiam…”

Az Egy galamb és egy fiú, noha tartalmaz utalásokat a zsidó kulturális hagyományokra, egy jól kivehető, időtlen szemszögből mutatja meg azt, Jáir Mandelszonéból, aki úgy érzi a modern világ csapdájába szorult. A történet nem a vallással és annak konfliktusaival foglalkozik, sokkal inkább azzal, mi kell a boldogsághoz, mennyit ér egy szerelem és milyen időtlen lehet egy történet, amely képes generációkon átívelni. A lebilincselő történetben Shalev mesterien összefűz két magával ragadó és személyes történetet, a saját és a galambász fiú, azaz Csecsemő történetét, amely a végén összekapcsolódik.

A történet hangulata teljesen vegyes, de jól kimért: nem vidám sztori,ellenben tartalmaz kedves elemeket, vannak benne komfortos, meleg percek, hideg és kegyetlen is tud lenni egyszerre. A narratíva folyamatos és érdekfeszítő, mérsékelten tartalmaz leíró részeket, amelyek egyáltalán nem terjedelmesek (akár lehetnének), de madzagként kötik össze a cselekmény alkotóelemeit. Számos apró, kevésbé jelentős jelenetet is tartalmaz a regény, amely könnyedén átugorható anélkül, hogy különösebb zavart okozna az értelmezésben. Az idősíkok közötti váltás nem zavaró, megfelelő mértékkel tagolt a szöveg. Nincs túlméretezett számú szereplő és helyszín, azok nevei ellenben világosan elkülöníthetők egymástól és jól nyomon követhetők a későbbiekben is.

Azok az olvasók kiválóan azonosulnak majd a könyvvel, akik szeretik beleásni magukat egy másik kultúrába, a családtörténetekbe, és nem riadnak vissza a letargiától, életszerű drámáktól, ahol a téboly apró jelei néha kivillannak a takaró alól.