Forrás: olvasoterem.com
Marguerite Duras regénye rövid. És nehéz a levegője. Próbálod benntartani a levegőt, míg olvasol. Persze nem bírod a regény végéig, körülbelül ott, ahol a főszereplő lány beül leendő szeretője autójába, veszel egy mély, fülledt, romlott, és áporodott slukkot, épp olyan, mintha a hősnő előtt állnál, közel, és a kilélegzett levegőjét szívnád oxigén helyett. Aztán le sem teszed a könyvet, míg az utolsó oldalról fel nem száll a füstös, testszagú, monszunpárás utolsó sóhaj. Nem könnyebbülsz meg azonnal. Eltelik pár nap, míg ki tudsz lépni Duras ópiumfüstös párájából, és újragondolod a szöveget. Hiszen csak szöveg, nem?
Dr. Bartolómeó Cuttle nyom nélkül eltűnik a Természettudományi Múzeum alagsorának bezárt szobájából. A nyomozás zsákutcába fut, az immáron elárvult Darkus beköltözik apai nagybátyja, Max bácsi házába. Darkus életébe három új barát is belép, kettő az iskolából kerül ki, a hamadik meg a fura szomszéd gatyájából mászik elő hat lábon.
9 éves kortól ajánlott