Majoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak

Forrás: www.ekultura.hu

Felnőtt fejjel olvasva ez nagyon szomorú mese is lehetne. A könyv első felében egy magányos orrszarvú keresi a társát – fajtája utolsó példánya ő. Mindezt egy olyan, varázslatosan illusztrált kötetben, mely külsejében gyermekkorom mesekönyveit és diafilmjeit idézi, amikor még senkinek eszébe nem jutott, hogy az orrszarvúk egyszer majd kihalhatnak…

Csakhogy Majoros Nóra nem az az író, aki megáll ott, hogy milyen borzasztó, ami a világban zajlik. Ez a történet sem csak ennyiről szól, de attól még iszonyú erős számomra a kontraszt, hogy az eljövendő nemzedékeknek az orrszarvú és megannyi más állatfaj már tényleg csak a mesékben fog létezni…

A kötet másik, ám kapcsolódó történetében egy gólya kincsre lel egy felhőben, egy gyöngyszerű valamire, ami egyre növekszik. S ahogy növekszik, egyre több más madár segítségére lesz szüksége a gólyának, hogy kiderítse, mi is ez. Gyönyörű, ahogy a könyvben megjelenik az afrikai népmesék hangulata, ahogy azok sajátos, nem racionális logikája keveredik azzal, hogy a világ naponta válik szegényebbé az eltűnő állatfajok kapcsán. De nem szükséges nekilátni megfejteni a szimbólumokat ahhoz, hogy a könyv megérintse az olvasót.

Paulovkin Boglárka színekben gazdag, hangulatos képei és Nóra tiszta, szép szövege együtt szinte átviszi az embert Afrikába, a legendák világába, az őslakos népek és a velük-körülöttük élő állatvilág ősi bölcsességébe, tudásába. Ahelyett, hogy azon siránkozna, hogy mi vész oda, megmutatja azt, s közben részesévé teszi, bevonja az olvasót, aki így, immáron érintettként, talán maga is megteszi majd, amit tehet.

Tudom, ez így nagyon komolyan hangzik, miközben mégiscsak egy gyerekkönyvről van szó. És igen, mesekönyvként is szép és jó élmény Az orrszarvú és a madarak. Mélysége, sodrása van, melyhez a gyerekek nagyon is könnyen tudnak kapcsolódni, és nekik is izgalmas megtudni, hogy talál-e társat az orrszarvú, és mi derül ki arról a gyöngyről.