Lisa Wingate: Elrabolt életek

Forrás: www.utoszo.wordpress.com

Fülszöveg: Memphis, ​1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.

Kék ég, körben hatalmas, zöld erdők, lent a folyó halk moraja – valahogy így képzelem el a folyót, ahol Rill élt a testvéreivel és a szüleivel egy lakóhajón. Szegény, de boldog kis család az övék, amíg valami felfoghatatlan nem történik: a gyerekeket egyszerűen elviszik a hajóról, amíg a szüleik nincsenek velük. Lisa Wingate könyve igaz történeten alapul, bár a főszereplők nem valósak, az események nagyon is azok. A teneessee-i árvaház és a kegyetlen vezetője, Georgia Tann is létezett egykor, és a könyv szerzője valós esetekből, beszámolókból alkotta meg az Elrabolt életek című könyvét, mely egy nagyon szívbe markoló és megbotránkoztató történet lett.

A történet két szálon fut: egyrészt egy visszaemlékezés, melyből megismerhetjük May történetét, míg másik szál a jelenben játszódik, és Avery nyomozását követhetjük nyomon benne, aki egy váratlan folytán rájön, hogy a nagyanyjának van egy nagy titka, ami a befolyásos család életét fenekestől felforgathatja. Végig egyértelmű, hogy a két szál összekapcsolódik, és erre egyre több bizonyítékot is találhatunk, de csak a könyv végére állt össze teljesen a kép. Szerintem jó ötlet volt, hogy Avery és May fejezetei váltogatták egymást, viszont mindkét elbeszélésben voltak unalmasabb fejezetek, bár talán a jelenben játszódó fejezetek között több.

Egy kicsit nehezen indult be az egész könyv, de a végére nagyon megkapó olvasmány lett az Elrabolt életek, a könyv második felét szinte egyhuzamban olvastam el. Közben pedig folyamatosan azt kérdezgettem, hogy hogyan történhet meg ilyesmi. Összességében nagyon szívbemarkoló történetet ismerhetünk meg, és a szerző végig fenntartja az érdeklődést azzal, hogy fokozatosan, kis adagokban csepegteti az információkat, amik segítenek összerakni az eseményeket.

“A fejünk felett megnyikordulnak a mennyezet gerendái, nyögnek a súly alatt, ahogy az Árkádia oldaldeszkái szoktak. Ismerős ez a hang, lehunyom a szememet, hallgatom, és azt képzelem, hogy otthon vagyunk, a biztonságos kis hajónkon.”

Mivel a könyvet a különböző platformokon folyamatosan történelmi regényként definiálták, egyértelmű volt, hogy van valóságalapja, viszont én abban reménykedtem emiatt, hogy a szereplők is valós személyek. Azonban a könyv végén kiderült, hogy bár Lisa Wingate valós beszámolókat használt fel a szereplők történetének megalkotásához, ők maguk sosem léteztek. Viszont nagyon tetszett, hogy ezt a könyv végén tisztázta az írónő, és röviden leírta, hogy mi történt a valóságban. Nagyon érdekes rész volt, kellett még a könyv végére!