Lauren Child: Egy szép nagyfülű kutya

Forrás: moksha.hu

Melyik gyerek ne vágyna egy kutyára és álmodozna róla? “Az én kutyám nem lesz bolhás – mondta Lola. – Az én kutyám játékos lesz!”

Lauren Childtől Charlie és Lola történeteit a zöldföldi zöldbigyó óra szeretjük. Az a mese arról szólt, hogy Lola kicsit finnyás és semmit se akar megenni, de Charlie kicselezi és a hétköznapi ételek is misztikussá válnak. A negyedik mesében, ahogy a címből is egyértelmű, Lola kutyára vágyik, ám ez a vágya némi szülői ellenkezésbe ütközik, hiába is álmodozik a két testvér a kutyáról és a kutyás életükről. “Néha azt játssza, hogy ő kutya. Máskor azt, hogy van egy kutyánk. De legtöbbet arról beszélünk, milyen kutyát választhatnánk, ha apa meg anya nem mondaná mindig, hogy nem, kutyáról szó sem lehet!” Végül Lola eljut az állatkereskedésbe és nem üres kézzel jön haza, azonban ez a kutya nem éppen az a barna Hópihe, amelyről Charlie-val álmodoztak. Lauren Child humora most is könnyed, szellemes. A mese végig leköti a gyerekek figyelmét és egyre szélesebbre rajzolja az arcukon a mosolyt. A történet éppen egy esti mese.