L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok

Forrás: www.barokeszter.hu

„Ifjúsági regény?” – kérdezem a szerzőtől, amikor először hallom, hogy könyve született. „Inkább csak annak álcázom” – válaszolja L. I. Lázár, vagyis Lázár Ildi szerényen. Két héttel később már pontosan értem, mire gondol: a Rejtőző kavicsok valóban híd a kamaszok és a felnőttek világa között.

A november 29-én bemutatott, Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent regény ízig-vérig mai történet: egy budapesti középiskola 17 éves diákjainak életét mutatja be, de a tanárok és a szülők karakterei is élnek, lüktetnek, üzennek. Buli, lógás, pia, drog, szerelem, szex, internet, harc, bosszú, versengés – a szeretetéhes, de tanárgyilkos bandát az új magyartanárnő, Janik Anna szelídíti meg, nem kevés könnycsepp – és egyéb bonyodalmak – árán.

Lille, Praetor, Betti, Krisz, Atács, Leó, Lore, Bandi bá’, Kálnoki tanár úr és Anna az első oldaltól olyanok, mintha közeli ismerőseink volnának, így a 250 oldalas könyv sodrása a tiniket és a korosabb olvasókat is azonnal magával ragadja. A hibátlan, nyálmentesen realista jellemábrázolás eszköze javarészt a párbeszéd, nincs olyan oldala a könyvnek, ahol a szereplők ne szólnának egymáshoz. „Szavak” – legyint Lille apja, amikor lánya összetört szívvel zokog, a sztori azonban olyan érzékletesen, hitelesen járja körül a valóságszagú szereplőket, hogy a könyv végére az utolsó szavak mögé rejtett álarc is lehull.

Amellett, hogy a történet tökéletesen huszonegyedik századi, van valami, ami időtlenné teszi: ezek pedig a vad, zabolátlan ösztönök és vágyak… és igen, a szeretet, ami mindezzel párhuzamosan átviláglik a sorok között. Az, ahogyan Lille apja, Bandi bácsi szeretettel gyomlálja lánya lelkének kertjét, ahogyan a nőcsábász macsóról kiderül, hogy hősszerelmes, ahogyan a barátnők képesek elnyomni az egó hangját barátságuk érdekében, ahogyan a szerelmes tanár titokban áhítozik idolja után, ahogyan a legcinikusabb okostojást is megérinti az egység-élmény, mindenekelőtt pedig az, ahogyan a tanárnő odafigyel nagyszájú diákjai legapróbb rezdüléseire is…

Színésznek készült, mégis újságíró lett Lázár Ildikóból, aki ismerősei szerint tollal a kezében jött a világra. Az első magyarországi magánhírügynökség (WestelPress, később Mobilpress) egykori főszerkesztője, a sydneyi és a pekingi olimpiáról a kereskedelmi rádiókat, valamint több hazai internetes portált tudósító, a Nívó- és Ezüsttoll-díjas Lázár Ildikó ifjúsági könyvet írt, melynek címe: Rejtőző kavicsok.

A valósághű ábrázolást tovább mélyíti, hogy a könyv végén nem érkezik minden kérdésünkre válasz: bár sok fontos dolog a helyére kerül, itt nincs földtől elrugaszkodott hepiend, műkönnyek és nyáltenger. Olyasmit kapunk, ami velünk, bennünk is megtörténhet, és csak rajtunk áll, hogyan éljük meg a kalandokat. Ne ítélj meg másokat, hiszen senki sem tökéletes, „felbecsülhetetlen értékű ember” – rejtőző kavics – azonban jóval több bujkál körülötted, mint hinnéd. Egyetlen dolog van, ami oldja az álarcokat: ez pedig a szeretet – számomra ezt tanítja riporteriskolai tanárom, Lázár Ildi könyve.