Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Forrás: librarius.hu

Élvezetből vagy szükségből gyilkol a kívánatos özvegy?

Ha egy huszonöt évvel ezelőtti izlandi regény – melyből 2001-ben készült film – 2020-ban megjelenik magyarul, annak kell, hogy valami oka legyen! A sirályok kacagása biztosan nem csak a piaci mozgások és/vagy a pályázatok miatt fordult magyarra.

Kristín Marja Baldursdóttir regénye nem tartozik a mainstream sikerkönyvek közé. A sirályok kacagása nem az a regény, ami miatt az emberek meg fogják rohamozni a könyvesboltokat. Ez a könyv egy kicsit több, egy kicsit mélyebb, s máshogy adagolja az izgalmakat, mint az megszokott.

ÍZIG-VÉRIG NŐI REGÉNY,

bár biztos vagyok benne, hogy nem csak a női olvasók érdeklődésére tarthat igényt. A regényírónő történetének főszereplői mind nők. Férfiak csak elvétve bukkannak fel a könyvben – de mindez nem a manapság szokások trendek miatt alakul így, hanem, mert ezt „adja ki” a helyszín. A regény cselekménye egy izlandi halászfaluban játszódik a múlt század ötvenes éveiben. A történet egyetlen bonyolult család körül forog, s ebben a családban az egyetlen férfi – a „családfő” – tengerjáró ember. Éppen ezért csak ritkán fordul meg otthon, ha véletlenül mégis, akkor sem az asszonyok és lányok számára apró-cseprő ügyeivel van elfoglalva.

A HAGYOMÁNYOS SZERKEZETŰ KÖZÖSSÉG ÉLETE

akkor bolydul fel, amikor hét év távollét után Amerikából hazatér Freya, a gyönyörű özvegy. A világlátott – és már emiatt is különleges – asszony jócskán túlnőtt már az falu zárt világának hagyományos értékein, de megözvegyülve mégis kénytelen visszatérni és letelepedni. Az értékrendek ütközése elkerülhetetlen, s bár – szinte! – mindenki Freya hatása alá kerül, mégsem biztos, hogy az „amerikai dáma” győztesen kerülhet ki az általa indított csatákból és cselszövésekből. Még akkor sem biztos ez, ha ismeretlen célja elérése érdekében akár gyilkolni is képes… a regényben kétszer öl, de az sem egyértelmű, hogy Amerikában miként lett özveggyé.

„Amikor belelendültek a szapulásba, Freya is csatlakozott:
– Itt minden olyan közönséges, és bűzlik a rohadt haltól, az emberek sózott halban meg ételjegyekben fetrengenek, nem ismerik Ibsent és Michelangelót, egyfolytában esik az eső, és vihar van, és az egyetlen zene sirályok kacagása.
Aznap vacsoránál Aggának minden baja volt: azt mondta, ki nem állhatja az undorító, rohasztott sózott halat, és nem bír meglenni az állandó viharban. Utána meg úgy beszélt nagyanyával, hogy azonnal felküldték az emeletre.”

FREYA UNOKAHÚGA, A TIZENKÉT ÉVES AGGA

a felnőtt- és a gyereklét határán – mások által figyelmen kívül hagyva – mindent lát, s önmagával is viaskodik, miközben Freya titkait próbálja megfejteni. Vajon akkor jár el helyesen, ha kitálal a rendőrségnek, vagy ha a többi nővel együtt hallgat arról, hogy milyen eszközökkel éri el célját az amerikai dáma? Szabad-e hallgatással takargatni a bűnöket? Lehet-e a gyilkosságnak bestialitáson túli „magasabb rendű célja”, amit ráadásul nehéz megkülönböztetni a kicsinyes önérdektől?

A REGÉNYBŐL KIRAJZOLÓDÓ TÁRSADALMI PANORÁMA

pontos képét adja egy – javarészt még rejtett – feszültségekkel teli, változás előtt álló közösségnek. Egy olyan világot mutat be, mely mára jórészt már eltűnt, megváltozott és/vagy átalakult. Az izgalmat adó intrikáknál, szerelmi gondoknál – de még a gyilkosságoknál is! – fontosabb az a nehezen meghatározható feszültség, ami átjárja az egész könyvet. (A fordítás bravúrja, hogy bár jórészt a mai köznyelven szól, de a szavak gondos megválasztásával finomsága távolságot teremt napjaink és a regényidő – az ötvenes évek – között.)

A sirályok kacagása nem egyszerűen egy jó regény, hanem látlelet a társadalmi változásokról, s mint ilyen, hiába játszódik Izlandon, ma is fontos lehet. Itt, Magyarországon, 2020-ban. Akkor is, ha másként hangzik a sirályok kacagása…