Kolozsi László: Áram nélkül

Forrás: www.pagony.hu

300 évvel azután járunk, hogy a Föld élhetetlenné vált az emberek számára a felmelegedés, vízhiány, az élőlények nagy részének kihalása, szélsőséges időjárás, porviharok és szennyezett levegő következtében. Egy ökológiai katasztrófa után helyrerázódott természetben találjuk magunkat, amelyben az emberiség túl van a mai világunkat fenyegető klímaváltozás súlyos hatásainak bekövetkezésén, ugyanakkor épp úgy nem vonta le a tanulságot az apokalipszisből, ahogy mi sem vagyunk hajlandóak megtenni ezt. Pontosabban a rossz tanulságot szűrte le: találni kell egy bűnbakot, ami a természet totális kizsákmányolásáért felelőssé tehető. De mégis mi az, ami idáig vezette az emberiséget?

Hát, az áram. Az áram, ami a gépeket hajtja, ami lehetővé teszi az automatizálást, a nagyüzemi gyártást, a számítógépek működését, az internetet. Mintha a mai világ kifordítottját látnánk: a maximumról a minimumra kell csökkenteni a fogyasztást, nincs áram, nincsenek gyárak, nincs utazás, gyors kommunikáció, nincsenek nagyvárosok, nincs kapitalizmus, de szembenézés továbbra sincs azzal a hajtóerővel, ami az emberi társadalmat a Föld élhetetlenné tételéhez, és egyúttal a saját maga (egy részének) elpusztításához vezette. Egy átmeneti állapotban találjuk magunkat az Áram nélkül világában, melyről hamar nyilvánvalóvá válik; nem sokáig tartható fenn. A fejlődés, haladás nem állítható meg, bármennyire is igyekszünk központilag ellehetetleníteni.

Beni kiskamasz, aki nem ismerte a Nagy Áramszünet előtti világot. A könyvek nagy része elpusztult, az iskolai oktatás matematikára, környezetismeretre, mezőgazdasági ismertetekre korlátozódik, hiszen nincs is másra szükség: az élet egyszerűsödött, mindenki megtermeli magának, amire szüksége van. Beni kicsit kilóg a társai közül. Eidetikus (más néven fotografikus) memóriája segítségével mindent könnyen és kivételes részletességgel megjegyez, ami érdekli. Nyitottsággal, kíváncsisággal fordul a külvilág felé, nagyon logikusan gondolkodik, de kedves és érzékeny is egyben.

Batida, Beni szomszédja egy igen magának való idős úr, akitől a gyerekek és a felnőttek is tartanak, pedig morcos ábrázata mögött meleg szív lakozik. Beni és Batida barátságát a misztikus, ebben a világban tiltott gépek iránti érdeklődés alapozza meg, amikor Beni a szomszéd bácsi pincéjébe lopózva rábukkan egy dinamóra. Beni különleges képességének köszönhetően rájön, hogyan lehetne áramot fejleszteni, ami visszaadja az emberiségnek a középkori körülmények közül való kiszakadás lehetőségét.

Az Áram nélkül inkább egy mesés történet, sem mint tudományos alapokon nyugvó disztópia, de ez nem veszi el a történettől a lehetőséget, hogy fontos és érdekes kérdéseket vessen fel emberi természetről, környezettudatosságról, fejlődésről, a társadalmunk mozgatórugóiról. Beniről hamar kiderül, mennyire fontos képességekkel bír, amiket egyaránt lehet jóra és rosszra is használni, csak tőlünk függ, mit választunk. Sokszor találkozhatunk a kérdéssel, hogy az ember alapvetően jó-e vagy rossz? Kolozsi László csodás érzékkel mutatja be, hogy az emberi természet sokkal komplexebb annál, minthogy kizárólagosan egyik vagy másik kategóriába tehessük. Épp úgy, mint az a technikai tudás, amivel ma rendelkezünk. A történet igyekszik rávilágítani, hogy a technológia nem helyezhető el egy kétpólusú, jó vagy rossz skálán. Ez is csupán egy eszköz, amit kedvünk és tudásunk szerint használhatunk jóra és rosszra egyaránt. Szép metaforája ennek a történetben szimbolikussá váló, újra és újra megjelenő villanykapcsoló: az Áram nélkül világában a kapcsoló OFF állásban van, míg jelen valóságunkban az ON oldalon. Beni szép lassan megérti: nem az a fontos, hogy a kapcsoló merre billen, hanem az, hogy megértsük a lámpát kapcsoló kéz szándékait.

Az Áram nélkül egy izgalmas akció és kalandregény, mégis tanulhatunk belőle empátiáról, érzékenységről, összetartásról is.