Klasszikus népmesék újragondolva - Világvége alsó

Forrás: www.tizkicsikonyv.blogspot.com

Nagyon ritkán olvasok amolyan tipikus mesekönyvet – és igazából a Világvége alsó sem nevezhető tipikusnak -, így kissé bajban is vagyok az értékeléssel. A könyv koncepciója (népmesék újragondolva) egyébként szerintem zseniális, a könyv is igényesen van kivitelezve, néhány szuper illusztrációval gazdagítva, a mesék színvonala ugyanakkor eltérő.

És nem csupán a színvonala, hanem – tekintve, hogy mindegyik mese másik kortárs szerző tollából született – stílusa is igen különböző, egészen máshogy szólnak az olvasóhoz és mást is adnak. Ez alapvetően szerintem pozitívum, így valóban sokoldalú lesz a mesegyűjtemény, és bevallom, próbáltam előhívni gyermeki énemet, de még így is volt néhány történet, amely számomra kissé semmitmondóra vagy kissé erőltetettre sikerült – ugyanakkor néhány mese meglepően a szívemhez nőtt.

A könyv véleményem szerint tényleg elsősorban gyerekek, illetve kifejezetten meseszerető felnőttek számára élvezetes – én egyik sem vagyok, így nem jelentett akkora élményt, de ha objektíven vizsgálom, akkor be kell látnom, hogy ezzel együtt ez egy igen korrekt kis mesegyűjtemény, amiből a legtöbb mesét örömmel olvasnám fel a gyerekemnek - már persze ha lenne. Egy-két illusztráció (Máray Mariann munkái) kifejezetten jól sikerült, és bekeretezve akár a polcomra is szívesen kiraknám.

Érdekes egyébként, hogy több mesénél megfigyeltem azt, hogy a felnőttek számára is van egyfajta burkolt mondanivalója (különösen Nyulász Péter: Két kör borsöröcske c. írásánál), amelyet valószínűleg egy gyerek – szerencsére - egészen másként interpretál, de ezáltal mi is jól szórakozhatunk. Amúgyis van egy ilyen jellemzője sok esetben a népmeséknek és népdaloknak, hogy amíg gyerekfejjel egészen ártatlanul hangzanak, addig felnőttként néha egészen szürreálisnak tűnik a mondanivalójuk, nem?

Kifejezetten tetszett, hogy mindegyik mese mást ad az olvasónak: van amelyiknek nincs más célja, mint megnevettetni, míg egy másik mélyen elgondolkodtat, bölcsességre tanít. Elég szépen felöleli tehát az érzelmek széles skáláját.

Nekem leginkább a már említett Két kör borsöröcske, a Három csipet só, A halhatatlanság dala, valamint a Mese a királykisasszonyról, aki csillagász volt nőtt a szívemhez, ezek igazán jópofa és/vagy szívmelengető történetek lettek.

Összességében tehát azt mondhatom, hogy a Világvége alsónak remek a koncepciója, a mesék színvonala azonban kissé hullámzó, de mindenképp pozitívum, hogy szép színes a kötet, és a mesekedvelők számára kellemes kikapcsolódást nyújthat, miközben időnként még tanít is valamit az életről.