Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja

Forrás: artkartell.hu

Kiss Judit Ágnes főszereplője Gina, akit nevelőapja szexuálisan kihasznál, ami aztán érzelmi kiüresedéshez vezet. Ez a kiüresedés pedig megágyaz az első nagy fordulatnak: Gina ugyanis (néhány megtért barátját követve) megtalálja az utat Jézushoz, és egy gyülekezet tagja lesz. Kiss nagyon határozott ecsetkezeléssel ábrázolja a hívővé válás folyamatát, nem úgy mutatja be, mint álmegoldást valódi problémákra - hanem egy nagyon őszintén megélt fázisként. Ha itt megállt volna, akkor egy rossz ízű (bár nem ügyetlen) újkeresztény propagandairatnak tartanám a regényt, de szerencsére erről szó sincs. A gyülekezet ugyanis hiába jelent (valódi) menekülést bizonyos egérfogókból, ugyanakkor újabb egérfogóként is funkcionál. Tulajdonképpen nem tesz mást, mint a szétesett, kiürült egyénnek felajánlja a hierarchia (Jézus által legitimált) menedékét - ám ha az egyén szeretné (akár részlegesen) lebontani ennek a hierarchiának a korlátait, máris nagyon komoly ellenállással kerül szembe. Tehát: csöbörből vödörbe. Csak egy olyan vödörbe, amire valaki felfestette Jézus Szent Szívét*.

Erénye a könyvnek, hogy erős karakterekkel dolgozik, különösen ami az "antagonistákat" illeti. Masszív és igazi ellenszenvet érzünk irántuk - például az anya iránt, aki gyávaságból és tanult tehetetlenségből asszisztál a bántalmazó nevelőapának. Vagy Tibor, a gyülekezet által Ginára testált férj, aki "szeretetből üt", és még büszke is rá, hogy ezzel beteljesíti a Jézus által neki rendelt családfői szerepet. Ugyanakkor a kulcs mégiscsak Gina figurája, aki nem autonómnak születik, de kitartó és bátor munkával megtanul autonómnak lenni.

"Megtanul", ez mondjuk kulcsszó. Mert Kiss könyve abban is különbözik az átlag traumairodalomtól, hogy nem könnyű megoldást kínál (mondjuk egy Coelho-epigont, aki megjelenik, mond pár bölcset, és minden rendbe jön), hanem rámutat, a csapdahelyzetekből való kiszabadulás hosszú és fáradságos munka. Ilyen értelemben ez a regény egyfajta kézikönyvként is olvasható arról, hogyan ismerjük fel partnerünkben a nárcisztikus bántalmazót, illetve a gyakorlatban hogyan teremtsük meg a tőle való megszabadulás anyagi és jogi feltételeit. Nem tagadom, ezek az elemek esetenként nem a "jó irodalom" felé mozdítják el a szöveget - de talán kézzelfogható segítséget nyújtanak azoknak, akik Ginához hasonló cipőben járnak.