Khalil Gibran: A próféta

Online olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról, ITT.

Ha azt kérdeznétek melyik az a könyv, amellyel az otthonról kirepülő gyermekeimet feltarisznyálnám, erre esne a választásom.

Almusztafa, a próféta – kerettörténetbe foglalva, miszerint Orfalisz városában eltöltött tizenkét esztendő várakozás után felszállni készül hajójára, mely hazaviszi őt a szigetre, ahol született – a búcsú pillanataiban töményen mondja el a lényeget életünk dolgairól: mi a Szeretet, a Házasság, mit kell tudnunk a Gyermekekről, Adakozásról, Evésről és Ivásról, Munkáról, Örömről és Bánatról, Szépségről, Szabadságról, Imádságról, Vallásról, Házról, Ruházatról, Vásárlásról, Önismeretről, Fájdalomról, Igazságról, Barátságról, Időről, Halálról és így tovább.

És amikor este Almitra papnő azt mondja: “- Áldott légyen ez a nap és ez a hely és a lelked, mely szólott hozzánk.” , jóformán nem is csodálkozunk a válaszon: “- Én beszéltem-e vajon? Nem voltam-e magam is hallgatója a szavaknak”.

A könyv szavai tényleg olyanok, mintha nem egy író megfogalmazásai, hanem lejegyzett kinyilatkoztások lennének.

Szilágyi-Nagy Imola könyvtáros ajánlója

Khalil Gibran: A Próféta, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest, 2007. Ford.: Révbíró Tamás