Forrás: mesecentrum.hu
A másság elfogadására és a természet szeretetére tanít, azonban szerencsére sosem válik didaktikussá. A kívánságfa a barátságról, a szeretetről, a kirekesztésről és a befogadásról, valamint magáról az életről szóló történet, ami egyszerre valóságos és leírhatatlanul csodálatos.
Nagyon izgalmas a történet nézőpontja: a főszereplő, egy északi vörös tölgy mondja el a jelen történéseit, miközben olykor vissza-visszaidézi a múltbeli eseményeket is. Egy idősebb, de ereje teljében lévő mesélő hangján szólal meg a fa, akinek nyelve egyszerre hordozza a tapasztalt, sokat látott emberek bölcsességét, miközben megmarad a közérthetőség szintjén. Nem fentről szól az olvasóhoz, hanem az ő saját nyelvükön, de úgy, hogy ez a nyelv sosem válik erőltetetté.
Az első pillanattól kezdve érezzük, hogy Vörös hozzánk szól, nekünk beszél, szinte párbeszédbe von minket: akarva-akaratlanul is gondolkodásra, véleményformálásra hívnak a mondatai.
A tölgy bölcs, kimért szavait remekül ellensúlyozza Bongó, a varjúlány hangja, ami tulajdonképpen állandó szkepticista károgásával igyekszik megvilágítani a másik oldalt is. Bongó vicces, szarkasztikus, zsémbes figura, akinek az összes megnyilvánulásán remekül szórakozunk, ugyanakkor fontos látni azt is, hogy ez a szereplő az, aki képes árnyalni az olvasó gondolatait a témáról. Míg Vörös a megértő, bölcs, optimista és nyugodt karakter, aki egyfajta távolságtartással képes szemlélni a történéseket, addig Bongó izgága, türelmetlen és bizalmatlan, aki szenvedélyesen és mélyen átéli az eseményeket. Azonban vele is egészen könnyen azonosulunk. Mivel az ő figurája is szerethető, ezért a varjúlány megnyilvánulásai azt sugallják, hogy elfogadható, ha nem minden helyzetben tudunk megfelelően reagálni, ha néha túl hevesek, máskor pedig túlságosan kételkedők vagyunk.
Habár két igazán más temperamentumú karakterről van szó, a kettejük közötti erős kapocs, szoros barátság megkérdőjelezhetetlen
Teli van a kötet elmélkedésekkel az emberek viselkedéséről, a világ működéséről, a természet védelméről, az együttélés nehézségeiről, a kapcsolatokról, amelyek csak épp annyira mélyek, hogy ne váljanak túlságosan filozofikussá és a szöveg is közérthető maradjon.
Nagy előnye a könyvnek, hogy ezek a diskurzusok sosem válnak didaktikussá, nem hangzik el az egyetlen, mindenek felett álló igazság, mivel a könyv üzenete tulajdonképpen az, hogy nem is létezik ilyen. A valóságot sokféleképpen érzékeljük, ezért az igazságok is sokfélék.
A csodaszép történet mások elfogadásának fontosságáról, a barátságról és a természet szeretetéről szól. Minden korosztály talán benne mondanivalót a maga számára, az üzenete időtlen, hiszen az idegengyűlölet bárhol és bármikor felütheti a fejét. Ezért is nagyon fontos, hogy a kamaszok olvassanak ilyen történeteket, amelyek toleranciára, összefogásra és a remény fontosságára tanítják őket.
Dr. Bartolómeó Cuttle nyom nélkül eltűnik a Természettudományi Múzeum alagsorának bezárt szobájából. A nyomozás zsákutcába fut, az immáron elárvult Darkus beköltözik apai nagybátyja, Max bácsi házába. Darkus életébe három új barát is belép, kettő az iskolából kerül ki, a hamadik meg a fura szomszéd gatyájából mászik elő hat lábon.
9 éves kortól ajánlott