Jü Hua: Kína tíz szóban

Forrás: www.olvassbele.com

Élni, ahogy engedik

Irodalmárként talán ezt a mondatot olvasni a legmegrázóbb: „Olyan korban nőttem fel, amikor nem voltak könyvek”. Nem fikciós regényről van szó, nem is a Gutenberg-galaxis előtti korban játszódik a történet. A huszadik században járunk, annak is a második felében. Abban az országban, ahol feltalálták a papírt, sőt a mozgatható betűs (írásjeles) nyomtatást is.

Kínában, ami páratlan gazdasági fejlődést mondhat magáénak, amely ipari termékeivel gyakorlatilag leigázta a Földet. És mégis, nem is olyan régen létezett egy kor, a Mao-féle kulturális forradalom (ironikus a név, nemde?) évtizede, 1966 és ’76 között, amikor ez napi valóság volt emberek százmilliói számára. Nem léteztek más könyek, csak a Mao-idézetekkel teletömött Vörös könyvecske, és a gyerekek a kommunista párt által jóváhagyott tankönyvei. Megrázó olvasni a betűínséget, aminek engedve a kamasz Hua keresi az esetleg még fellelhető könyveket ismerősöknél, barátoknál. Nem kevésbé szívszorító megtudni azt, hogy az illegálisan kézről kézre adott, gyakran hiányos könyvtöredékeken kellett tengődnie az olvasni vágyó bátraknak, akik talán soha nem tudták meg, mit olvastak (az első lapok híján), vagy azt, hogy mi lett a történet vége (hiszen gyakran hiányoztak az utolsó oldalak is).

Igaz, akkoriban nem a könyvek hiánya volt a legfájóbb. Amikor egyik napról a másikra a feje tetejére állt minden, a teljes létbizonytalanságban, egy szempillantás alatt bárki árulóvá válhatott, ellenséggé, azaz gyakorlatilag halottá. A páratlan gazdasági fejlődést megalázások, politikai üldözések alapozták meg, meg agymosás, könnyek és vér.

Mit tudunk mi erről itt, Európa közepén? Mit tudunk egyáltalán Kínáról? Az országról, melynek nyelvein a rossz nyelvek szerint nincs szó arra, hogy „eredeti”? Jü Hua könyve hiánypótló. Testközelből mutatja meg a hatvanas-hetvenes évek Kínáját, belülről, a saját tapasztalatai alapján ír arról, hogy milyen volt felnőni egy őrültek házában. Ott, ahol a ma példaképei a holnap ellenségei lettek. Ott, ahonnan a tacepao szó elterjedt a világon, bár eredeti jelentése elveszett. A „népi hatalom” hirdette ezeken az eszméit, kitapétázva vele az egész országot. De nemcsak intézményesen alkalmazták eszközként, hanem „önkéntesen” is. Ezeken a falragaszokon „gyakoroltak önkritikát” az osztályellenségek(nek cmkézettek), a gyanús elemek, az egyszerű állampolgárok: „ma én, holnap te”. A túlélés és a megaláztatás eszközei voltak a faliújságok, amiket nagy számuk miatt sem volt lehetséges figyelmen kívül hagyni, így váltak az agymosó propaganda eszközeivé. Hiszen amit eleget sulykolnak, az valósággá válik a tömegek fejében. Kínát képtelenség átlátni, a léptéket, a méreteket, az embertömeget elképzelni sem tudjuk. Ha abban az országban valami felszínre kerül, ha valamit ott gyártanak, az azonnal átláthatatlan mennyiségben keletkezik, legyen az mobiltelefon, pulóver vagy ideológia.

A Kína tíz szóban, Jü Hua könyve természetesen nem jelenhetett meg a hazájában, mégis az egyik legfontosabb kötet, amit valaha megírtak az országról. Tudja ezt a szerző is, aki lemondott a magyar kiadás jogdíjairól (is?), hogy ezzel is támogassa a megjelenést. Egy apró lépéssel talán közelebb jutunk a Kína-jelenséghez általa. És talán, egy gondolat erejéig, elégtételt kaphatnak a tönkretett milliók, a – nem csak a Tienanmen téren – meggyilkolt emberek.

A tíz szó, ami a címben is megjelenik, tulajdonképpen tíz fontos témakör. A néptől a kisembereken át, a kamuzáson és az olvasáson át az utánzás kultúrájáig járja körbe a legfontosabb sarokpontokat, így árnyalva a képet a kontinensnyi országról, amiben felnőtt és él. Könyvek nélkül, központilag kijelölt iskolába járva, kijelölt munkát végezve, a Vezér irányítása alatt, aki mindent jobban tud mindenkinél. Akinek a szelleme már a kisiskolásokat is megfertőzte, erről nagy alapossággal gondoskodtak. Olvasni, hogy az iskolás gyerekek egymás közötti vetélkedését az döntötte el, ha valaki az igazát a „Mao elnökre esküszöm…” kitétellel látta el, messze túlmutat a szürrealitás fogalmán.

A boncolgatott témakörök során persze, bőven olvashatunk visszaemlékezéseket is a szerzőtől, aki a saját tapasztalatait, emlékeit, legbensőbb érzéseit, családi elményeit sem szégyelli az olvasó elé tárni. Magyarázatul szolgálnak ennek a közéleti látleletként, vagy akár kortárs történelemkönyvként is értelmezhető kötetnek a vezérfonalához. Amit innen, Európa közepéből nem érthetünk meg talán soha. Érezhetjük a bőrünkön mi is a közelmúlt elnyomó diktatúráit, mégsem érthetjük meg a totális agymosást. Nem azonosulhatunk maradéktalanul a szerző érzéseivel, aki a saját könyvének kalózkiadását meglátva egy könyves standon, az „ez, kérem, utánzatkiadás” magyarázattal kerül szembe, és nem tehet, nem is tud tenni ellene semmit. Az utánzat ugyanis valami más, mint a lopás, a koppintás, a szerzői jogok bitorlása. Ennek megértéséhez is kínainak kellene lennünk.

Olvasás közben aztán, szépen lassan ráébredünk, hogy egy ponton mégis teljes a hasonlóság velünk, európai emberekkel: az ember mindenhol élni akar. Egy élet jutott mindenkinek, abban akar boldogulni. Ha engedik. Ahogy engedik. Ahogy bír.

A könyv kiváló fordítója Zombory Klára sinológus, műfordító, a végeredmény pedig remeklés.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan készül a tökéletes tacepao? Hány óra kell egy betiltott regény lemásolásához? Mi köze Maónak a hamisított mobiltelefonokhoz? Rendhagyó útikalauzában Kína elmúlt negyven évének drasztikus változásain vezeti végig az olvasót Jü Hua.
Tíz nagy témán keresztül beszél társadalomról, krízisről és a kulturális forradalom legsötétebb éveiről. A vezér, a nép, az olvasás, az írás vagy az utánzat fogalmát körüljáró fejezetek középpontjában a kisember áll, akinek sorsa „egyetlen éjszaka leforgása alatt száznyolcvan fokos fordulatot vehet”. A Kína tíz szóban memoár, politikai kommentár és látlelet egy országról, amely egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nagyon ismerősnek.
A könyv publikálását hazájában nem engedélyezték, ezért az első kínai kiadása Tajvanon jelent meg.