Jonas Hassen Khemiri: Montecore. Egy párját ritkító tigris

Forrás: mellissaoficinalis.blogspot.ro

Jonas Hassen Khemiri Montecore címü regénye a Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot magyarul. A regényt egy éve vettem meg svédül puhakötésben, amikor Khemiri Göteborgban járt. De csak most olvastam el.

Khemiri elsö regénye, Ett öga rött (Egy veres szem) fergeteges siker lett, film is készült belöle. A svéd ismeröseim közül többen képtelenek voltak elolvasni, mivel egy speciális svéd nyelven íródott, amit a nagyvárosok (ebben az esetben Stockholm) külkerületeiben élö bevándorló fiatalok beszélnek. Svédül ezt úgy nevezik, hogy "blattesvenska". "Blatte" itt bevándorlót jelent, a svédekre használt kifejezés pedig "svenne". Per Nilsonnak van is egy ilyen címü ifjúsági regénye, ami a rasszizmus kérdését boncolgatja a svéd társadalomban. Svenne August-díjat kapott néhány éve.

Azt hiszem, Khemiri elsö regénye azért lett olyan népszerü, mert kevés olyan mü jelenik meg Szendvicsországban, amivel a bevándorlók tudnak azonosulni, s amely görbe tükörben mutatja a svédeket.

Nos, ha Khemiri elsö regényét az a vád érte, hogy könnyü a nyelvezete, akkor a Montecoréval bebizonyította, hogy olyan stílusban tud írni, amilyenben csak akar.

Montecore számomra nem volt könnyü olvasmány. Azt hiszem, a magyar fordító vért izzadt, amikor fordította. Ha jól sejtem, magyarul nem érezhetö, miért is nehéz a mü bizonyos részeit olvasni.

A regény arról szól, hogy az ifjú írót, Khemirit, levélben megkeresi édesapja fiatalkori barátja, aki Tunéziában él. Kadir azt javasolja, hogy közösen írják meg az apa élettörténetét.

Kadir több hónapig élt Sockholmban, ezért tud svédül. Úgy gondolom, hogy az a nyelv, amit Kadir használ, azt tükrözi, ahogy az arabok gondolkodnak és beszélnek. Sokkal árnyaltabb, gazdagabb, mint a svéd. Ez a helyzet a magyar nyelvvel is. Aki valaha is fordított, tudja, hogy egy svéd szöveget ki kell színezni ahhoz, hogy magyarul élvezhetö legyen.

Kadir beszéde számomra olyan, mintha egy 19. századi regényben olvasnám. Ráadásul a svédbe francia és arab szavakat kever. Sajnos, nem tudok sem arabul, sem franciául, így csak a szövegkörnyezetböl találhattam ki, hogy az egyes kifejezések mit jelentenek. Azt hiszem, a magyar fordításban ez nem érezhetö. Bár nem tudom.

Kadir nyelvével szöges ellentétben áll az ifjú Khemiri modern nyelvezete, amit úgy szeretek. Itt is található "blattesvenska" szöveg, amit szerintem képtelenség magyarul visszaadni.

Montecore a Kadir és Khemiri közötti levelezésre épül. A regényböl pontos képet kaphatunk a svéd társadalom 20-30 évéröl, a svédek és a bevándorlók viszonyáról, a bevándorlók egymás közötti viszonyáról, a bevándorlók rétegezödéséröl.

Montecore nagy bravúrral írott regény. Számomra a legkedvesebb apa és fia viszonya. Az apa, aki mindent megtesz, hogy svédnek nevelje a fiát, a fïú pedig fellázad ez ellen, és a gyökereit keresi egy másik kultúrában.

Számomra élmény volt - hiszen szeretem felfedezni, milyen okos is vagyok -, amikor a regény vége felé egy olyan felfedezésre jutottam, ami csak a mü végén derül ki. A világért sem árulom el azonban azoknak, akik csak most olvassák majd.

Mi derül ki a regényböl, számunkra, magyarok számára? Véletlenül sem akarok bevándorlót írni. Hiszen mondjuk egy svéd nöt, aki egy magyar férfivel köt házasságot, és Peperóniába költözik, senki sem nevez bevándorlónak. Hát az, hogy bizony nem fenékig tejfel idegenként élni ebben az országban. Még ha Peperóniában a legtöbben azt is hiszik, hogy ez itt az ígéret földje.

Ahogy a spanyol barátnöm mondta: "Ha ide költözöl, senki leszel, és be kell bizonyítanod, hogy érsz valamit." Én ezt próbálom tenni minden nap. Néha bizony nagyon nehéz.

Javasolom tehát, hogy aki Szendvicsországba szándékozik költözni, hogy szerencsét próbáljon, mindenképpen olvassa el Montecorét.