James Norbury: Nagy ​Panda és Kicsi Sárkány

Forrás: olvasonaplo.net

A könyv egy különös barátság egy évét mutatja be. A Nagy Panda és a Kicsi Sárkány nagyon különböznek egymástól, nem csak külsőre, hanem habitusra is. Mégis barátok és együtt vándorolnak egy éven keresztül követhetjük útjukat és beszélgetéseiket. A kötet egy tavasszal kezdődik és azzal is ér véget. A Panda és a Sárkány vándorolnak és beszélgetnek. Többnyire a Sárkány az, aki kérdez, akinek kétségei vannak és felteszi azokat. Nem feltétlenül a világ nagy kérdéseire kell gondolni, gyakran csak apróságok ezek. A Panda pedig elgondolkozva felel rájuk. Néha megmondja a tutit, de van amikor csak irányt mutat, vagy saját tapasztalatról beszél. De néha megfordulnak a dolgok és kiderül, hogy bizony a nagyon érdeklődő, néhol lelkes, de gyakran aggódó Kicsi Sárkány bizony igenis figyel és tanul. Úgyhogy miközben vándorolnak, ki tudja hova és merre mennek, talán még el is tévednek, de a végén megtalálják magukat.

– Mi a fontosabb – kérdezte Nagy Panda – , az út vagy a cél?
– A társ az úton – felelte Kicsi Sárkány.

Majd minden oldalon kép és szöveg van: rövidek, frappánsak. Kicsit talán emlékeztet a kötet a Micimackóra: az egyszerű bájos rajzokhoz pontos mélyreható ősinek tűnő közmondások vannak párosítva, amelyek igazán lélekmelengetők.

Ez a nagyszerű Norbury kötetében: erőlködés nélkül szól mindenkihez és bárkihez. A szerző maga ezt természetesen annak tudja be, ahonnan ő is inspirálódott: a keleti filozófiákból, buddhizmusból és a saját önkéntes segítő ténykedéséből, hiszen pár évig a szamaritánusoknál fogadott telefonhívásokat rászorulóktól, akik bátorításra vágytak. A rajzolást is önállóan sajátította el, s ebben is a kelet ázsiai stílust követte.