J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Forrás: www.filmtekercs.hu

Tolkien 1920-tól 1943-ig, 23 éven át levelezett a Télapó nevében a gyermekeivel, és a nekik írt leveleket saját rajzaival illusztrálta. Eleinte még csak a kis John Télapónak írt levelére válaszolt, és töltötte meg a zokniját minden földi jóval karácsonykor, de ahogy születtek sorba a testvérek, úgy következett Michael, Christopher, és végül Priscilla. Időközben John felnőtt és már nem küldött karácsonyi ajándéklistát a Télapónak, ám ő mégis írt neki is: „Remélem, John kiakasztja a zokniját, noha elmúlt már 14 éves. Tudjátok, én soha nem felejtek el egyetlen olyan gyereket sem, aki nem felejt el engem.”

Tolkien egy csodás Télapó-univerzumot teremtett a gyerekeinek szánt leveleiben. Eszerint az öreg, de nagy varázserővel rendelkező Télapó – vagy ahogy ő nevezte magát: Karácsony apó vagy Karácsony Miklós apó – az Északi-sarkon lakik, A világ teteje nevű helységben. De nem ám egyedül! Eleinte csak Jegesmedve a társa, aki minden télen segít neki becsomagolni a világ összes gyerekének ajándékát. Jegesmedve aranyos, bumfordi állat, aki legtöbbször jót akar, de sokszor balul üt ki a jó szándéka, számos bonyodalom okozójává téve őt ezzel. Télapóval lakik Hóember, aki a kertésze is egyben, na és a pajtában ott viháncol hét pár huncut rénszarvas, mert Télapónak 14 a kedvenc száma. Bár amikor nagyon zord tél tombol, még kettőt befog a szán elé, hogy bizton megérkezzenek az ajándékokkal.

Egyszer meglátogatta őket két kis vásott medvebocs, Paksu és Valkotukka – Jegesmedve unokaöccsei – akik annyira jól érezték ott magukat, hogy végleg ott ragadtak. A kis bocsok eleinte nagyon játékosak voltak, egyszer még az is megesett, hogy kicsomagolták a nagy útra összekészített ajándékokat, mert a kisvasúttal akartak játszani. Az évek során aztán, ahogy cseperedtek, benőtt a fejük lágya, és Télapó igazi segítői lettek – amire nagy szükség is volt, mert bizony szegény Karácsony Miklós apó nagyon öreg volt már.

Tolkien személyes hangú leveleiből az Északi-sark lakóinak emberarcú világa bontakozik ki előttünk a hibáikkal, napi zrikálásokkal, apró örömökkel és nagy bosszúságokkal, na meg váratlan meglepetésekkel. Talán azért is különös nekünk ez a meghitt északi élet itt, A világ tetején, mert amúgy Tolkien jókra és gonoszokra osztott regény-univerzuma korántsem ilyen bájos és összetett érzelmi világú alakokkal van benépesítve. Az író teremtett hősei közül leginkább talán a hobbitok jámbor hadához hasonlíthatnánk Télapó világának lakóit, de náluk ők sokkal inkább hús-vér figurák.

Talán mert a hobbitok békés, tohonya élete csak időnként adatik meg az északiaknak (leginkább nyáron), hiszen a karácsony minden évben eljön „mindig ugyanúgy, és mégis mindig másként“, és nekik komoly küzdelmükbe kerül előteremteni, becsomagolni és a megadott címekre rénszarvasszánon elszállítani gyerekek millióinak ajándékát. Nem is szólva a készülődés közben adódó bosszúságokról! Legutóbb is már mindent szépen összekészítettek az induláshoz, amikor Jegesmedve hatalmas csomaghalommal a kezében megbotlott és lebukfencezett a lépcsőn, rengeteg ajándékot maga alá temetve. És ez csak egy eset a sok közül!

Ahogy az évek előrehaladtával a történelem mindinkább belopakodik a hétköznapokba, a háború a karácsonyokat is kezdi elhomályosítani, Tolkien megható igyekezettel próbálja leplezni gyerekei előtt a nehézségeket. „Tele a pince üres hellyel” – írja nekik szomorúan a Télapó nevében, de – „remélem, örültök majd annak, amit vinni tudok“, ami főleg élelem és ruha lesz. A Télapó-univerzumba ágyazottan azonban hihető magyarázattal szolgál nekik, miért is nem tudja idén sok ajándékkal meglepni őket. Hát azért, mert a gonosz koboldok éjjel lyukat fúrtak a pincébe – ahol a becsomagolt ajándékok már a rénszarvashintóra való felpakolásra vártak –, és elrabolták az ajándékok nagy részét. Jegesmedve az utolsó pillanatban ugyan felfedezte őket, és felvette velük a harcot, de már késő volt.

Gyerekeinek írt leveleiben az Oxfordban tanító komoly professzor egy olyan új arcát is megmutatja nekünk, amit a regényfolyamaiból nem ismerhetünk: humorral és öniróniával képes hozzáállni az élet nehézségeihez, s még önmagához is: „Jegesmedve ma kapta meg édesapátok levelét, amely komoly fejtörést okozott neki” – írja Télapó a gyerekeknek. „Megemlítettem, hogy úgy néz ki, mint valami egyetemi előadáshoz készített jegyzet. Jegesmedve azt felelte, bolond egy hely lehet az az Oxford, ha az emberek ilyen előadásokat tartanak, aztán hozzátette: ‘de feltételezem, nem hallgatja meg ezeket senki’”.

Mint ismeretes, Tolkien nyelvzseni volt, aki tucatnyi európai és északi nyelven beszélt folyékonyan, és nyelvteremtő képessége is kimagaslóvá tette őt, ami A Gyűrűk Ura olvasói számára nem újdonság. A Karácsonyi levelekben is kitalált egy különös nyelvet, melynek betűit különböző karmozdulatokat végző figurák képezik, és az általuk alkotott szöveget bal felső sarokból, fentről lefelé kell olvasni.

Tolkien-Télapó reszketeg kézzel írt rövidebb-hosszabb levelei és versei is szívmelengetőek, de a hozzájuk mellékelt – vagy a szövegbe beékelt – színes rajzai legalább olyan bájosak. A sorok közé egyébként Jegesmedve is időnként cinikus-szúrós kommentárokat fűz, mulatságossá, egyben elgondolkodtatóvá téve ezzel a gyerekeknek szánt üzeneteket.

És hogy kinek is ajánljuk a Karácsonyi leveleket? Leginkább a nagyobb gyerekeknek, akik már képesek megérteni e levelek rejtett üzenetét. Ajánljuk még a Tolkien-rajongóknak, mert belőle egészen új arcát ismerhetik meg kedvenc írójuknak. A gótbetűs angol szövegeket böngészni imádók se hagyják ki, mert Télapó levelei eredetiben is olvashatóak a könyvben. És nem utolsósorban ajánljuk azoknak a felnőtteknek, akik örök gyermeki lélekkel még ma is hinni akarnak a varázslatban.