Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló

Forrás: egigero.hu

Peti egy kétgyerekes család legkisebb tagja, aki arra gyanakszik, egy hatalmas összeesküvés fonja körbe az egész világot, amelynek sajnos a saját szülei és a nagyobb testvére is tagja. Ennek nagyjából az a lényege, hogy titkos üzeneteket fejtenek meg, és adnak tovább másoknak. A kódot és a jeleket mind ismerik, de nem áll szándékukban ezt Petivel vagy például ovis társaival megosztaniuk. Peti úgy beszél az összeesküvésről az oviban, ahogy azt a kicsik gyakran teszik. Sokszor megértés nélkül visszamondják, szajkózzák az ovis közegben, amiket otthon hallanak vagy amit a tévéből, rádióból kifüleltek. Így tehát a konteóról Peti ekként számol be pajtásainak:

Egy Alfabéta nevű fönícicia terrorista üzenget. Negyvennégy rablót küldött szerte a világban. Ez a negyvennégy küldönc titkos üzeneteivel fogva tart minden országot, minden birodalmat. De én megfejtem a titkos jeleket… ” Az ovis csoport egészen izgalomba jön Peti bátorságától, hirtelen nagyon érdekes kisfiú lesz belőle, hiszen egy komoly összeesküvés-elméletet akar leleplezni, amelynek a saját családja is részese, annak ellenére, hogy „…nem látszott rajtuk semmi különös. Pont olyanok voltak, mint más papa és mama: volt két lábuk, két kezük, és éppen a két fülük között volt a fejük, mint rendesen. Egy lestrapált autóval járnak, ami annyira öreg, hogy nem lehet megállapítani, milyen márka.”

Álom és valóság összegubancolódik a kisfiú fejében. Egy hajléktalan férfi a játszótér közelében összehordott neki némi kuszaságot Alfabétáról, aki az összeesküvés feje, s aki egy bérházba költöztette csatlósait, a negyvennégy rablót. Ők jelenleg állat képében élik mindennapjaikat, noha korábban emberek voltak, s mindegyik őriz egy-egy jelet. Ha Petinek sikerül összegyűjteni ezeket a jeleket, akkor utána nem maradnak titkok előtte. Peti álmában természetesen nem tud szabadulni a hallottaktól és saját fantáziája képeitől, elkezdi bejárni azt a bizonyos bérházat, sorban nyitogat be a lakásokba, megismerkedik a jelek őreivel, kicsit beszélget velük, majd az aktuális jelet, az ott őrzött betűt távozás után szépen sorban beírja füzetébe. Másnap mindig beszámol az oviban a tapasztaltakról és a nyomozása előre haladásáról. Peti sok olyasmit hall nyomozása közben, sok olyan utalást tesznek a jelek őrei neki, ami egyáltalán nem kicsi gyereknek való téma. Például felmerül az eladósodás, bedőlt hitelek problémája vagy az Aranykéz utcai robbantás is.

Mielőtt a szívükhöz kapnának az olvasókat nevelők mondván, hogy ilyet hogyan lehet gyereknek felolvasni, érdemes kicsit elgondolkodni az önálló olvasás természetén. Amint a gyermekünk megtanul olvasni, nem maradnak előtte titokzatos szövegek. Például nem marad előtte titokban a postaládánkba dobott szórólapok üzenete, ha előbb veszi ki, mint mi. Vagy a fejünk fölé magasodó óriásplakátok uszításaihoz, a demagóg szövegekhez, a manipulatív reklámokhoz is azonnal hozzáfér. Hirtelen egész sor olyan témával és utalással fog találkozni, amelyet semmiképp sem az ő fülének, szemének szánunk. Háy János az Alfabétával többek közt erre is mutat rá, hogy Peti az olvasni tanulással máris belépést nyer a felnőttek világába, amelyből mérhetetlenül sok nem gyereknek való információ fogja nagyon hamar elérni.