Guus Kuijer: Gubanc Manka és az eltévedés művészete

Forrás: www.hintafa.blog.hu

Harisnyás Pippi és Annie M. G. Schmidt szereplőinek nyomdokán a 80-as évek végén megszületett Guus Kuijer Gubanc Mankája. Kuijer magyarul eddig megjelent könyvei a kiskamaszoknak szóltak, Manka és barátai kalandjai viszont már a nagyobb óvodásoknak is könnyen fognak csúszni.

MunkaMankavédelmi felszereléseket készenlétbe! Megérkezett Gubanc Manka, akiről azt jósolom, hogy egy igazi megosztó figura lesz. Van, aki édes bajkeverőnek tartja majd, mások egy természeti csapásnak. Számomra több fontos kérdést is felvetett: vajon elnézőbbek lennénk, ha egy kisfiú lenne az elkövető? Mi van Mankában, amiért Kuijer, -akinek a többi könyve is érdekes szemszögből vizsgál érzékeny kérdéseket- őt választotta főszereplőjének?

Egy szó, mint száz, Manka olyan hős, akit nehezen tudtam a szívembe zárni. Egészen kétségbeejtő húzásai voltak. Kísérleti céllal macskát dobna ki az ablakon (hátha a talpára esik), de a szomszéd néni dühös kirohanásának hatására végül meghiúsul a terv. De az edzésben lévő papája elbeszéléséből az is kiderül, hogy Manka hajmeresztési lajstroma elég hosszú. A legelképesztőbb, a mesekönyv nagyobb részét kitevő eltévedős kalandja, amikor tervezett eltévedése okán titokban belopakodik egy költöztető autóba. Ám ebből egy nevetős, megható kaland lesz, vak (pót)nagymamával, a magánytól szenvedő elefánttal, lökött rendőrrel és természetesen boldog végkifejlettel. Most, hogy mindezt tudjátok, azt is elmesélem, hogy miért szerettem a könyvet. Főleg azért, mert Manka nem rosszindulatból cselekszik, inkább olyan Lócisan eleven. Az ösztönei és a mindent felülíró kíváncsisága hajtja, aminek nem tud gátat vetni. És bevallom a gyerekség múlhatatlan, őszinte érdeklődéséről, a kísérletező szellemről szinte minden egyes nap jelet kapok. Többségében persze a legalkalmatlanabb pillanatokban, de a Mankához hasonló olvasmányok is mindig segítenek felidézni a kísérletek hátterében húzódó elemi gyermeki felfedezővágyat. A történet végén a szerző egy ügyes mozzanattal meg is vicceli a kislányt és olthatatlan tudásszomját.

Guus Kuijer bizonyos szempontból igazán merész mesekönyvet írt. Bedobja az olvasót a mély vízbe, elvégre Mankát nevezhetjük akár antihősnek is. Barátai, a mellékszereplő Sebi és Jakó ellensúlyai a kislány szeles természetének. És persze hol van az megírva, hogy mindig csak a fiúk lehetnek a komisz vagányok?! Ebből a szempontból is egészen üdítő jelenség Manka. Hármójuk road movie-jában találkoztunk egy csomó érdekesen fura, furán érdekes, de kivétel nélkül barátságos felnőttel, akiknek a karakterét Kuijer eltolta a nevetséges spektrumába. A fordítás Wekerle Szabolcs munkája.

Jan Jutte fekete-fehér, itt-ott feltűnő illusztrációi aranyos kiegészítői a történetnek. Manka ártatlan mosolya és pöttyszeme is kalandéhségről áhítozik.

A magányukat feloldó, figyelemre áhítozó két- és négylábú szereplők számára boldog fordulat a gyerekek feltűnése. A folyamat közben (maradandó) személyi sérülés nem következik be, de azért otthon, ellenőrizetlen körülmények között ne csináljátok utánuk!