Gergely Edó: Monyómesék

Forrás: moly.hu, konyvtarak.hu

Gergely Edó első mesekönyvének szereplői láthatatlanok de a gyerekek, az állatok, a szeretni tudó emberek könnyen felismerik a monyókat még akkor is, ha éppen plüssmacinak álcázzák magukat. A csatornában, kulcslyukakban élő apró lények roppant kíváncsiak egymásra és a külvilágra, elmosogatják az otthagyott kávéscsészét, örülnek és búslakodnak, szerelmesek lesznek és gyerekeik születnek. Nagyjából úgy élnek, mint ahogy mi, emberek élünk, vagy szeretnénk élni csak éppen monyósan.

A sokféle alakban létező csöppnyi szőrös lények, a monyók csak keveseknek mutatják meg magukat. Az elbeszélő és családja, „A Vágottszeműék” azonban nem csak láthatják őket, de - Samu, a vén vízimonyó beköltözésével – e sokféle formájú, tulajdonságú apró lények kalandjainak részeseivé is válhatnak. Hallhatnak többek között a három mohó monyóról, akik sokáig nem találnak szállást maguknak, mert az erdei termésükből épített gyönyörű házaikat estére mind elfogyasztják. Megismerhetik a huncutok nemzetségéből való Lackó családalapításának történetét, a kismonyók születésének titkát, a rátermett monyólány, Lujzi látogatásával pedig a barátság, az igaz szeretet fontosságát. Az első kötetes kolozsvári szerző – Kürti Andrea rajzaival életre keltett – szerethető mesebeli lényeit az óvodás korú gyerekek biztosan szívükbe zárják majd.