Géczi János - Csányi Vilmos: Őszi kék

Forrás: www.olvassbele.com

Két nagy tudású, rendkívüli intelligenciájú férfi beszél­geté­seinek fejezetekre és témákra tagolt, szerkesztett lenyomata az Őszi kék, melynek címe Arany Jánost idézi, de így, két szóba írva már el is távolodik tőle. Valószínűleg mégis életkorukra, az öregedésre utal.

Mindketten kanyargós életutat jártak be, a könyvből pedig az derül ki, hogy a közöttük lévő húsz évnyi korkülönbség ellenére szoros barátság, együtt megélt élmények sokasága fűzi össze őket. Csányi Vilmos világhírű etológus – magatartás-, viselkedéskutató – Géczi János ugyan kutató biológusként végzett, de a költőként, regényíróként, művelődés­törté­nészként vált ismertté. Beszélgetéseik során elvileg Géczi a kérdező és Csányi válaszol – de Géczi is mesél, történeteket, emlékeket idéz fel, véleményt nyilvánít. Kérdéseivel szenve­délyesen vájkál Csányi gondolataiban, világszemléletében, mindent érteni akar.

Mindenképpen szólnunk kell a potenciális olvasó számára az etológiáról. Csányi óriási érdeme, hogy elismertette a világ tudományos közösségével, hogy a humánetológia, tehát az emberi magatartás tudománya kiválóan modellezhető a kutyákon. A kutya olyan, mint az ember volt, mikor már közösségekben élt, de még nem tudott beszélni. Az állat és az ember között a legnagyobb különbség, hogy az ember a beszélt nyelv segítségével tovább tudja adni gondolatait. A szakma nehezen akarta elfogadni, hogy a háziasított kutyáknak az emberi közösség a természetes környezetük, hogy személyiségük van, érzéseik és gondolataik. A humánetológia nem vált adatszerző tudománnyá, mert az adatokat készen kapta a szociológiától, a pszichológiától, az antropológiától. Ezeket az adatokat kellett az evolúció értelmezése szerint összerakni, újrakonstruálni és ehhez találta meg Csányi legjobb eszközként a kutyát.

A két barát közös érdeklődése számos témát ölel fel a kerttervezéstől a gasztronómián keresztül az öregedésig, a halál megéléséig és elfogadásáig. Mindketten felelevenítik emlékeiket a különböző világtájakon tapasztalt sajátos étkezési kultúrákról a szőrösen feltálalt szamársülttől a majomagyvelőig. Csányi „kertfüggő”. Ahol élete során letelepedett Gödtől Balatonalmádiig, mindenütt kialakította szeretett kertjét a lehető legváltozatosabb növénytársulásokkal. Szerinte minden élőlénnyel lehet valamilyen szinten kommunikálni, még a növényekkel is. Van azonban, ami csak az emberi közösségekben létezik: ilyen a sajnálat és a büntetés.

A napi politika csak egyetlen témakörben jelenik meg. Csányi rendkívül elítélően nyilatkozik Kásler miniszter kijelentéséről, amely szerint a tízparancsolat betartása megelőzné a halálos betegségek többségét. Csányi szerint a mai társadalomban egyszerűen nem lehet a tízparancsolat szerint élni. Az emberi érzelmek, a hatalomvágy, a birtoklási igény, a szexualitás – és még sok egyéb – nem racionálisan működik. Az emberek képtelenek olyan csoportosulásokat létrehozni, amelyben bármilyen szabályrendszer száz százalékban, vagy akár csak tömegesen is működne.

Csányi Vilmos sommás véleményt alkot a családról, amivel Géczi János is egyetért. Bár a recenzens véleménye egy kiválasztott témáról érdektelen a vizsgált könyv szempontjából, hadd jegyezzem meg, hogy nem tudok velük egyetérteni. Szerintük a család fogalmának egyre kevesebb az értelme, a család idejétmúlt, elhagyott kategória, ma a társadalom neveli a gyereket, éppenséggel intézményekben. Ellentmondok, mert szerintem a ma létező intézmények, így az iskolák is alkalmatlanok arra, hogy neveljenek. A poroszoktól örökölt iskolarendszerünk lexikális tudással tömi a még nevelhető gyerekeket, de az együttélés, az összetartozás normáit, a szeretetet, az érzelmeket a család alakítja ki. A gyerekek az ott megtanult, megélt normákat fogják betartani, amire a társadalmi környezet természetesen hatással van, de az alapokat – jót vagy rosszat – a család adja.

Ugyancsak vitatkozom Csányinak a turizmusról megfogalmazott nézeteivel. Szerinte a munkából fennmaradó privát időre a turizmus felkínál egy nagy anyagi ráfordítással járó szolgáltatást, aminek csak az a lényege, hogy lehetőleg mindenki menjen valahova, és nézzen meg valamit, amiről később mesélni lehet. (Persze nem én ültem vele szemben…)

A kötet végén az öregedés és a halál a téma. Az öregedés folyamat, ami azzal a hamis tudattal jár, hogy ugyanazt a teljesítményt tudjuk nyújtani, mint korábban. Az öregeknek komoly értékük volt az archaikus társadalmakban, mert írásbeliség hiányában az öregek memóriája őrizte a szükséges tudnivalókat. Az írás megjelenésével ez megszűnt, és az öregek ebben az összefüggésben leértékelődtek. Hogy akarunk-e nagyon sokáig élni? A halál és az elmúlás szorosan kapcsolódik a cél és a céltalanság problémájához. Addig értelmes az élet, amíg van funkciója a társadalomban – ha nincs funkciója, akkor vége.

A beszélgetőtársak rendkívüli műveltsége, csevegésük tematikája és stílusa miatt a könyv óhatatlanul nem fog nagy tömegeket vonzani. A megcélzott olvasótábor sejthetően a sokoldalúan művelt értelmiségi réteg. Számukra viszont csemege ez a kötet.

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mihez kezdenénk, ha holnaptól ezer évig élhetnénk? Hogyan ad értelmet az ember saját pillanatnyi létének a földi élet végtelen folyamatában? Értelmezhető-e evolúciós szempontból a kultúra és a morál? Hogyan okoz tragédiát a legjobb emberi szándék is? Miért vágyakozunk mindig máshová, és miért keressük a kapcsolatot földön kívüli fajokkal, ha még a delfinekkel sem tudtunk egy jót beszélgetni?

Csányi Vilmos etológus és Géczi János író párbeszéde nem mindennapi intellektuális utazásra csalja el az olvasót. Két Homo sapiens próbál átlépni az emberi megismerés korlátain. Két barát beszélget életről és halálról, alkotásról és kudarcról, apaságról és önmagunk becsapásáról. Arról, ami fontos, és arról, amit sohasem érthetünk meg.

„Mindig utálom, amikor az életemről kérdeznek” – mondja az interjú alanya. A kérdésekre adott válaszok azonban lépésről lépésre nemcsak a tudós elfogulatlan ítéleteit, de egy kivételes ember kivételes életének személyes fordulópontjait és meghatározó felismeréseit is felfedik az olvasó előtt.