Erich Kästner: Ebek harmincadja

Forrás: librarius.hu

Erich Kästner írót legtöbben népszerű gyermekregényeiről ismerjük, pedig tudott olyan könyvet is írni, amit a weimari köztársaság idején csak erősen cenzúrázva mertek kiadni, a nácik pedig egyenesen tűzre vetették. A hányatott sorsú szöveg eredeti, teljes változata, a szerző szándéka szerinti címmel, most először olvasható magyarul. De vajon miért számított botránykönyvnek az Ebek harmincadja?

Igazi nagyvárosi regényt tart a kezében az olvasó, annak minden izgalmával, mocskával, szépségével és züllöttségével. Aki kedvelte az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendő Babylon Berlin című filmsorozatot, nagy élvezettel fogja forgatni Kästner regényét is. A Trend Kiadó legújabb könyve izgalmas kórkép egy zűrös időszakról, amely néhol félelmetesen rezonál a jelenkorral.

A főhős, Fabian Jakob, 32 éves, tehetséges, jó eszű bölcsész, akit a reklámszakma szippant fel, propagandistaként dolgozik (a kreatív szövegíró korabeli megfelelője). A vidékről Berlinbe költözött fiatalt követve járjuk be a 30-as évek őrült Berlinjét, a fullasztó kocsmákat, bordélyházakat, züllött szalonokat, a mélyszegénység és a fényűző pompa különböző tereit. Miközben a nagyváros folyamatosan lüktet, a téboly mélyén ott rejtőznek az első világháború maradandó sebei, a világtól elzárt rokkant katonák, és azok a mentális és fizikális sérülések, amelyekből sosem tudnak már kigyógyulni, akik megjárták a frontot. De nem csak a múlt nyomai kísértenek, hanem már erősen érezhető egy újabb közelgő világégés előszele is.

Izgalmas időpillanatot ragad meg a szerző, egyszerre vagyunk valaminek a végén és a kezdetén, egy olyan korban, amikor minden mindegy, az értékek teljes mértékben relativizálódnak. A társadalmi különbségek egyre hatalmasabbak, a szegénység egyre mélyebb, a munkanélküliség egyre általánosabb, egy 30 éves, dolgozó fiatal örül, ha egy ágyat tud magának bérelni Berlinben.

„És most megint itt ülünk a váróteremben, amelyet megint Európának hívnak! És megint fogalmunk sincs, mi fog történni. Az ideiglenesség jegyében élünk, és az infláció soha nem ér véget.” – mondja Fabian barátjának, Labudenak aki a keserű szemlélődés helyett politikai aktivizmusra bíztatja barátját. (Igen, bármilyen meglepő, ezek a mondatok 1931-ből, és nem 2023-ból származnak.)

Kästner ennek az őrült világnak tart görbetükröt, eltúlozva annak vonásait, a túlzó ábrázolás pedig a könyv szexuális túlfűtöttségében tetőzik. Maga így ír erről:

„E könyv, amely a korabeli nagyvárosi állapotokat ábrázolja, nem fényképalbum, hanem szatíra. Nem azt írja le, ami a valóságban történt, hanem eltúlozva meséli el a történeteket. A moralista nem tükröt, hanem görbetükröt tart a korszaknak.”

A műben több önéletrajzi párhuzam is felfedezhető Kästner és Fabian között, de a gúnyos-szatirikus hangnemmel távolságot is tart az író saját főhősétől. A szerző szatirikus tolla nem kímél senkit, jobb és baloldalit, újságírókat, professzorokat, művészeket egyaránt groteszk módon ábrázol. Nagyon izgalmas, ahogy Kästner a kor tökéletes megrajzolásához mindenféle kordokumentumokat és médiumokat emel be a regénybe, például újságcikkeket, filmeket, színdarabokat, technikai eszközöket.

A nagyvárosi tébolyt fokozzák a regény karakteres mellékszereplői, mint például Irene Moll a hatalmas libidóval megáldott ügyvédné, aki szerződést köt férjével, miszerint minden szeretőjére kérnie kell a férje jóváhagyását. Irene Moll abszurd figurája még többször felbukkan a regényben, például, amikor egy férfi bordélyházat nyit, ahová szeretné Fabiant is elcsábítani munkaerőnek. Szintén filmszerű figura az őrült feltaláló, akit Fabian a szekrényében rejteget, vagy Fabian főszerkesztője, aki anyaszült meztelenül mutogatja kollégáinak vakbele hűlt helyét. A vaskos humor mellett nagyon komoly társadalmi problémákat is érint a regény, mint például a hatalmi pozícióban lévő férfiak agresszív magatartását a nőkkel szemben vagy a nők teljes mértékű szexuális kiszolgáltatottságát a munkáltatóiknak.

Ezekután nem meglepő, hogy 1931-ben, amikor Kästner leadta a kéziratot a kiadójának, az nem merte egy az egyben közölni a regényt, és alapos átdolgozásra, húzásokra és a cím megváltoztatására kérte a szerzőt. Még a szelídített formában megjelent regény is nagyon megosztotta az olvasóközönséget, volt, aki „nyomtatásban megjelent szemétnek” nevezte, sokan viszont úgy találták, végre egy szókimondó regényt tartanak a kezükben, amely rámutat koruk legnagyobb társadalmi problémáira. Végül, 1933-ban a nácik tűzre vetették a dekadensnek és obszcénnak tartott művet, Kästner tiltólistára került. A második világháború után aztán több újrakiadást is megélt a regény, de az eredeti, húzásoktól mentes szöveget 2013-ban állította helyre Kästner monográfusa, Sven Hanuschek. Most pedig végre magyar nyelven is olvasható a teljes mű, Győri László nagyszerű fordításában.