Emma Carroll: Égi tolvaj - Az első léghajózás kalandos története

Forrás: hintafa.blog.hu

Ha gyerekkörnyv, akkkor jóformán mindenevők vagyunk. De mindig elgyengülök, amikor bekuckózásra alkalmat adó (mese)regény kerül a kezünkbe. Emma Carroll Égi tolvajának még a fülszövegét sem volt időm elolvasni, már repült is az olvasmányaink közé.

Az 1700-as évek vége felé járunk, amikor a Napkirály udvarát a repülés gondolata tartja lázban és az, hogy a régi ellenség, az angolok előtt megvalósuljon a nagyszabású terv. Szarka árva, az utcán él, tolvajlásból tartja fenn magát. Írástudatlan, számára az egyetlen valóság az önfenntartás. Vagány és független, de bizalmatlan is, aki a süketelést egyetlen percig sem tűri. (Korabeli lázadó lány.)

Amikor egy titokzatos megbízó arra kéri, lopjon el egy dobozt, nem sejti, hogy életét örökre megváltoztató kaland vár rá a Montgolfier-fivérek házában. Rögtön másnap reggel egy égből fityegő fiút ment meg. Míg Szarkát elbűvöli a fentről látott világ szépsége (végre valami átlátható a zűrzavaros világában), Pierre-t a Szarkában lobogó feneketlen kitartás ejti rabul.

Hiába fonódott össze a Montgolfier-k neve az első hőlégballonnal (valójában először Kínában tűntek fel a Kongmin-lámpások) most ők jelentették a hátteret, amelyben Szarka létformáló felfedezéseket tehet. Carroll pátosz nélkül alakítja a lány sorsát, emberségét. A könyörületet, a hit gyógyító energiáit helyezi a történet fókuszába.

Meghatározó pillanat szokott lenni, amikor a mesét hallgató (vagy olvasó) a hős(nő) életén keresztül megtapasztalja, hogy a világ zűrzavarából időnként kiemelkednek egyszerű, de mélyen meghatározó értékek. Amikor a főszereplő a szíve ritmusát követve a döntő pillanatban a jót, a becsületest és tisztességest választja. Egyszerű igazságok ezek, amikkel jó sokszor, sokféleképpen szembesülni.

Ezért a legérdekesebb szereplő Szarka és az ő antitézise, Delacroix asszony. Míg utóbbi egy megkeseredett, rosszindulatú felnőtt lett, Szarka, a döntő pillanatban tudott és mert jól dönteni. Alig kellett ennél több, mint néhány jó lélek, akik -dacára mindennek- hittek és bíztak a lányban.

Emma Carroll neve az angolszász országokban mostanra összefonódott az fordulatokban gazdag, izgalmas kalandregényekkel, amiknek -szerencsés fordulat- gyerek és felnőtt ugyanannyira képes átadni magát. Első, magyarul megjelenő könyve egy történelmi krimi, helyenként lüktető kalandregény, (a “vérbeli trhiller” azért túlzás), a kitartás, bátorság és az elszántság, sőt az elszánt, az erős nők dicsérete, akiket nem rettent vissza a férfiak árnyéka sem

Carroll regénye nem csupán ilyen veretes pillanatokból áll. A szerző felhasznált történelmileg hiteles részleteket és törekedett arra, hogy a XVIII. század hangulatát is megmutassa (szerencsére az alacsony higiéniai elvárásokból és a tömény “illatokból” keveset). Rövid ismeretséget kötünk Marie Antoinette és XVI. Lajos udvarának ésszel alig érthető pompájával, de néhány részlet erejéig látjuk a palota alatt húzódó börtön sötétjét és mocskát. És meglátogatjuk a szolgálók kopott, háziporban dúskáló szobáit. Jól megfértek ezek a feszítő ellentétek egymással, pontosan úgy, mint a szereplők humora és a drámai pillanatok. (A fordítás Rindó Klára és Szabados Tamás munkája.)

Az olvasáshoz a lendületet természetesen a gyönyörű borító szolgáltatta. Már itthon vettem észre, hogy milyen jól igazodik az “első léghajózás kalandos története”, P újabban virágzó történelem imádathoz. Egyébként Carroll többi regényének fedlapja is ehhez hasonlóan különleges. Egy letűnt világ szelete, a panoráma egy apróbb részlete nyúlik ki az olvasó felé, a maga színes, izgalmakat ígérő módján, ahogy a régi képek keltik fel a bennünk élő felfedező kíváncsiságát. Remélem az Égi tolvajt még több Carroll-regény követi.

​​​​​​​palinta77