Émile Zola: Germinal

Miért olvassuk Émile Zola Germinal című könyvét? Talán azért, hogy ne kérdezzük folyton, mit is ünneplünk május elsején, mi is ez az egész? Mert csodálatos próza, felejthetetlen karakterekkel? Mert sok mindent megérthetünk általa az elmúlt száz-százötven év történéseiből? Azt is, milyen emberfölötti erőfeszítés, mennyi vér és áldozat kellett ahhoz, hogy rendelkezzünk azokkal a jogokkal, amelyeket ma olyan természetesnek és magától értetődőnek érzünk, és amelyeket ma is számtalan veszély fenyeget? Többek között ezekért is...

„S ahogy ment, odalent szakadatlanul, konokan zuhogtak a csákányütések. Valamennyi társa odalent van, hallotta őket, minden lépését követték e hangok. Vajon itt, a répatábla alatt nem Maheu-né görnyedezik? Vajon nem az ő nehéz lélegzését hallja a ventillátor zúgásával elvegyülve? Jobbról, balról, a távolabbi búzaföldek, az élősövények, a fiatal fák alól, mindenünnen őket vélte hallani. Az égbolton diadalmasan sugárzott az áprilisi nap, melegítette az életadó földet. Termékeny méhéből új élet támadt, zöld zsengébe pattantak a rügyek, sarjadó füvektől reszkettek a mezők. Mindenütt magvak duzzadtak, csíráztak, melegre, fényre áhítozva törték fel a síkság földjét. Tavaszi nedvek áradtak, sejtelmes hangok keltek, a csírafakadás könnyű neszében egyetlen nagy ölelésben forrt össze a táj. S a bajtársak csak dolgoztak, szüntelenül dolgoztak, csákányuk zuhanása egyre tisztábban hallatszott, mintha egyre közelebb törnének a föld felszínéhez. S a lángoló napfényben, ez ifjúi reggelen, e robajjal volt terhes a föld. Régtől érlelődő magvak fakadtak a barázdákban: emberek növekedtek, izmosodtak a jövő század nagy aratására, bosszúálló fekete sereg, zsendülése hamarosan szétveti e földet.” (Bartócz Ilona fordítása)

Szőcs Imre könyvtáros ajánlója

A regény online ITT olvasható.