Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel

Forrás: konyvkritikak.blog.hu

Egészen különleges sorsa van ennek a regénynek az életemben. Ugyanis először a kötetből készült színházi adaptáció keltette fel a figyelmemet, de még ekkor sem kötettem össze, hogy a könyv megjelent nálunk is. Ezt követően egy akció keretében találkoztam újra a címmel, és mivel olyan ismerős volt valahonnan, jobban utána néztem. Mikor rájöttem, hogy a két történet megegyezik, gyorsan meg is rendeltem, meg ha már megérkezett, rövidsége okán bele is vágtam.

Eddy Bellegueule élete cseppet sem irigylésre méltó. Egy olyan közösségbe született, ahol az iskola csak egy kötelező rossz, az élet majd úgyis megtanít mindenre, amire kell. Ahol a férfiasság abban testesül meg, hogy a kocsmában részegen minél többször verekedj. Ahol az asszonyokat üthetik, a gyengéket bánthatják. Ahonnan nagyon nehéz kitörni, és feljebb jutni. Ahol megvetik a burzsujok világát. És ahol gyűlölik a másságot. Eddy pedig gyermekkora óta tudja, hogy meleg.

Édouard Louis 1992. október 30-án született Észak-Franciaországban. Szegény, segélyekből élő családban nőtt fel. Kisgyermekkorától tudatában volt homoszexualitásának, mely környezetéből döbbenetet, undort, megvetést és agressziót váltott ki. Érettségi után bejutott a nagy tekintélynek örvendő École Normale Supérieure-re Párizsban, ahol szociológiát tanult. 2013-ben megváltoztatta nevét Eddy Belleguele-ről Édouard Louis-ra. Egy évvel később jelent meg önéletrajzi ihletésű regénye, a Leszámolás Eddyvel, amely hazájában óriási visszhangot váltott ki, szerzőjét pedig kivétele irodalmi tehetségként üdvözölték. A kötet azóta több mint húsz nyelven megjelent, a történetből készült színdarabot Leszámolás velem címmel 2017 tavaszán mutatták be a Jurányiban Nagy Dániel Viktor főszereplésével, Rába Roland rendezésében.

A regény két nagy részre tagolódik. Az első nagy fejezetben megismerhetjük Eddy gyermekkorát és családját. Erős felütéssel kezdünk: két fiú az iskolában megveri és leköpi Eddy-t, aki ezt szótlanul tűri. A jelenet többször visszatér a történet folyamán, ám ekkor még kevés szó esik a fiú melegségéről. Láthatjuk az apát, aki alkoholista és a társadalmi réteg legalján vergődik munkanélküliként, mint sok más sorstársa. A családon keresztül képet kapunk a ’90-es évek végi és a 2000-es évek eleji helyzetről, kiváló társadalmi kritika is egyben ez a rész. Ebben a világban helye van az erőszaknak, a gyűlölködésnek – pedig Európában, sőt mi több, a fejlett Franciaországban járunk, nem egy távoli ország a helyszín. Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy felnézzünk Édouard-ra, amiért képes volt kitörni ebből a szó szerint nyomorból. De az élet úgy rendelkezett, hogy ne legyen elég.

A második részben előtérbe kerül a szerző homoszexualitása. Ezek a fejezetek sokkal jobban szíven ütik az olvasót, hiszen itt szembesülünk azzal, hogy mennyi akadállyal kell szembenéznie valakinek egy olyan tulajdonsága miatt, amiről nem tehet. Olvashatunk arról, hogyan vesztette el a fiú a szüzességét (tízévesen (!), egy pajtában a saját unokatestvére (!) által), hogyan próbálta önmagában elnyomni a másságot, próbált ismerkedni lányokkal, aminek az lett az oka, hogy végül saját magától is megundorodott. Az iskolatársak kegyetlensége pedig mindezt csak tetézi, ennyi megaláztatás, mint amit Eddy kapott, bárkinek elég lenne több életre is.

Őszinte és fájdalmas írást kapunk, olyat, ami nem gyakran születik az irodalomban. Egyedül a befejezés von le a kötet élvezeti értékéből: túl hamar, szinte a semmiből ér véget a történet, mintha egyik pillanatról a másikra elvágtak volna mindent. Pedig szívesen olvastam volna még arról, milyenek voltak a líceumi évek, hogyan sikerült Édouard-nak visszatalálni önmagához, hogyan él most, hogyan viszonyul ő és környezete a melegséghez. Kár ezért a lezárásért, a történet többet is elbírt volna.