Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma

Forrás: gyujtogeto-alkoto.blog.hu

Szép könyv, igaz könyv, tanulságos és hasznos olvasmány, és rajta van a helye az 1001 könyv listáján.

Az emigráció könyve – és nem mondom, hogy regény, mert sokkal inkább hangulatképek füzére. Mint ahogyan összetörik az elbeszélő hazája, otthona, addigi élete, úgy törik és szakad a történet is. Hol elkezdődik, hol félbemarad, hol újrakezdődik, aztán rakja össze az olvasó.

Ugrešić negyvenöt évesen, komplett egzisztenciával a háta mögött kényszerült elhagyni egy olyan hazát, amely akkor már nem is létezett. Mert hiába magyarázták a gyerekeknek az ábécéskönyvvel kezdve, hogy a szerb, a horvát, a macedón meg a bosnyák kisgyerek jó barátok, egyszer akkor is elkezdtek egymásra lőni ezek a jó barátok. Arról a hazáról, amelyben ezek a gyerekek felnőttek, kiderült, hogy illúzió volt, de legalábbis mesterséges és ingatag szerkesztmény, aztán szétesett hét darabba. Úgy, hogy közben vér folyt, házak omlottak össze, és pusztult az emlékezet. Hogy az a tudata se maradhasson meg a kivándorlónak, hogy valahol még megvannak a gyökerei.

A legjobban a már jól ismert Ugrešić-féle földhözragadt fantasztikumnak örültem a vége felé, ahogyan néhány nő sorsában a történelmi helyzetre adott különféle lehetséges válaszokat mutat be, némi mágikus realizmusnak sem híján. Irtó jó volt, ha az egész könyv így nézett volna ki, még kedvencelem is.