Czernák Eszter: Hová bújt a süni?

Forrás: smokingbarrels.blog.hu

A Pagony Kiadó és Czernák Eszter ismét meg tudott lepni, ugyanis messze felülmúlta a várakozásaimat ez a kis könyvecske. Úgy mutatja meg az évszakok és a természet változását, hogy közben a növények és az állatok szeretetére és védelmére tanít. Tele van ötletes és hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal, mégsem lesz belőle környezetismeret tankönyv, megmarad kicsiknek szóló mesekönyvnek, amit jó felolvasni, nézegetni, és jó saját magunknak is megvalósítani a benne szereplő történeteket.

A mesék főszereplője Panka, aki nagyon szeret kint lenni a természetben, és felfedezni a növényeket és állatokat. Az édesanyjával minden nap sétálnak egyet, Panka pedig figyel és kérdez: miért bújik el a süni, miért hullanak le a levelek, mit csinál a vakond a föld alatt? Anya pedig türelmesen és könnyen érthetően válaszol. Ahogy a fülszöveg írja, jó a kicsikkel együtt megfigyelni a világ apró érdekességeit, hiszen a városi környezetben is sok élőlénnyel találkozhatunk, legyen akár tavasz, nyár, ősz vagy tél.

A kiadói ajánlás a köteten 2–5 év, és valóban, talán a legkisebbeknek nyújthatja a legnagyobb élményt, én mégis bátran ajánlanám idősebbeknek is. A mesék talán legnagyobb ereje Czernák Eszter elképesztően kedves, szívmelengető és békés írói stílusa és elbeszélésmódja. Hangosan olvastam fel a könyvet, minden nap egy-egy fejezetet, és csak ámultam, hogy milyen szépen van megírva. Teljesen sallangmentesen, elkerülve a leereszkedő, gyerekes hangvételt, mégis a kicsik igényeihez, tudásszintjéhez és befogadóképességéhez igazítva. Olvasás közben az járt a fejemben, hogy bárcsak én is ilyen anyuka lehetnék, bárcsak én is ilyen egyszerűen és érthetően tudnám elmagyarázni a dolgokat.

A másik nagy ereje a történeteknek a felépítésük. Minden mese végén van valami csattanó, ami hatalmas bravúr ilyen pár oldalas történeteknél, ráadásul egyik sem erőltetett, és ez a természetesség végig átjárja a kötetet. A legtöbb mese mindenki számára megvalósítható és átélhető – hóemberépítés, madáretetés, pocsolyába ugrálás, különféle állatok megfigyelése, gesztenyegyűjtés stb. Összesen 19 történet kapott helyet a kötetben, minden évszakhoz legalább négy, és ez az évszakokra bontás is nagyon jó ötlet. Mondjuk a kötet megjelenésének ideje miatt én a tavasszal kezdtem volna az ősz helyett, de igazából mindegy, így is nagyon szépen mutatják az évszakok körforgását.

Az anyuka tudása nekem csak egy-két mesében lépte át (és akkor is csak leheletnyivel) azt a határt, amikor már majdnem forgattam a szemem kicsit, hogy azért egy átlagos anyuka természettudományos tudása nem biztos, hogy megüti ezt a szintet – de akkor is inkább örültem, hogy tanultam valami újat. Ezekhez a történetekhez mindenki tud kapcsolódni, és nagyon aranyos, ahogy Panka értelmezi és esetenként saját magára is vonatkoztatja a tanultakat. Kicsit hiányoltam az apukát a történetekből, de oké, elfogadom, hogy biztos dolgozik, és az anyuka tölt több időt Pankával. Monszport Vivien illusztrációi bájosak, a keresztmetszetben rajzolt tó zseniális, a fecskefészek volt csak kicsit fura nekem így, hogy felül nyitott.

A mesék hol teljesen lazán, hol kicsit szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, de egymástól függetlenül is olvashatók. Pár perc alatt felolvashatók, így tökéletesen megfelelnek akár esti mesének, akár a délutáni pihenéshez. Jó lenne, ha minden gyerekkel ennyit foglalkozna az anyukája (vagy bárki), mint Pankával, és minden gyerek átélhetné személyesen is ezeket az élményeket.