Czernák Eszter: A világ legjobb játszótere

Forrás: www.olvasovaneveles.gportal.hu

Ádámék új házba költöztek, és döbbenten látják, hogy a ház udvarára beígért játszótérnek híre-hamva sincs. A szüleik hiába telefonálgatnak és dühöngenek, tehetetlenek. Így hát a gyerekek kezükbe veszik az irányítást, és jobbnál jobb játékokat terveznek az udvarba. Lelkesedésük a szülőkkre is átragad, és szép lassan az ott maradt építőanyagból közösen megépítik a világ legjobb játszóterét!

Czernák Eszter könyvében rengeteg jó ötletet találhatunk mi is házilag készített kinti játékokhoz, a palackokból készített bowlingon keresztül a parafadugó hajócskákon át az aszfaltra rajzolható autópályáig. De legfőképpen azt mutatja meg a mese, hogy nem kell más, csak egy összetartó csapat, sok szabadidő és jó ötletek, hogy a gyerekek boldogan játsszanak!

A közösség ereje
Hogyan élj felelősségteljesen, nyitottan és progresszíven a környezetedben
Ahhoz, hogy egy közösséget megalkossunk, működtessünk, felvirágoztassunk, sokféle szempontot figyelembe kell vennünk. Kik alkotják a közösséget? Milyen fajta közösségről van szó? Mik a közösséget alkotó személyek igényei? A legfontosabb kérdés pedig: hol működik ez a közösség? Hiszen ahhoz, hogy egyáltalán gondolkodni tudjunk egy emberi közösségről, helyet kell találnunk neki, olyan teret, amiben élni és fejlődni tud. Erről is szól Czernák Eszter első mesekönyve, A világ legjobb játszótere.

Czernák Eszter kétgyerekes anyuka, kedvtelésből kezdett meséket írni. A gyerekeivel töltött mindennapok apró örömeit kezdte gyűjteni, hogy ne merüljenek olyan hamar feledésbe. Azután egyre inkább hagyta, hogy a fantáziája elragadja, így kezdett el nem vele és családjával történt meséket is alkotni. Czernák Eszter első könyvét, A világ legjobb játszóterét egy ismerősének lakóközössége inspirálta, ahol a házak által körülzárt belső udvaron egész délutánokat és hétvégéket töltenek a lakók és gyerekeik. A kicsik együtt játszanak, a nagyok beszélgetnek.

A történet egy frissen felhúzott társasházról szól, melyen még az utolsó simításokat végzik, mikor az első lakók megérkeznek. Az 5-6 éves Ádám már alig várja, hogy felfedezze az oly sokat emlegetett szuper játszóteret, ami a tervek szerint a belső udvaron várja, hogy végre birtokba vegyék az első beköltöző gyerekek. Ádám legnagyobb bánatára azonban a világ legjobb játszóteréből semmi sem lett. A belső udvaron nincs más, csak fű, padok és beton. Mit tehetnek a lakók ebben a helyzetben? Futhatnak néhány kört a kivitelezőnél, az ügyvédjeiknél, majd beletörődhetnek, hogy nincs mit tenni, és szép lassan elfelejthetik, hogy valaha is tervben volt egy efféle tér kialakítása. De nem így az Áfonya utca 6-12. lakói!

Magyarországon ritka a jól átgondolt és kihasznált közösségi tér. Mint sokan, én is csak olyan épületekben laktam, ahol egymás mellett éltünk a lakóközösség többi tagjával, de igazán nem ismertük egymást. Hiába volt a ház előtt egy park padokkal, azt csak közlekedésre használtuk. A park közepén elhelyezett homokozó szép lassan házikedvencek illemhelyévé silányult, majd végleg benőtte a fű. Nem volt olyan hely, ahol összejöhettünk volna egy hétvégi sütögetésre, egy kávéra vagy akár egy rövid beszélgetésre munka után.

Az Áfonya utca lakói viszont kezükbe veszik az irányítást (élükön a gyerekekkel), és nem mondanak le a közösségi tér nyújtotta szuper lehetőségekről. Ádám az apukájával felkeresi a ház összes lakóját, hogy segítsenek nekik játszóteret építeni a belső udvarra. A gyerekek az építkezésből maradt festékekkel vonatpályát, ugróiskolát, de még repülő-felszállópályát is festenek a betonra. Kalózhajó és várkastély ugyan nincs, de a közös alkotás öröme és a saját fantáziájuk teremtette játékok legalább akkora boldogságot okoznak a gyerekeknek. Az Áfonya utca 6-12. összes kiskorú lakója együtt szaladgál és ugrál az udvaron, ami persze a szülőket is lecsalogatja a lakásokból.

A gyerekek kreatív energiája és egy mindenkit érintő ügy közösséget teremt, amiben mindenki megtalálja a helyét. De a történet nem áll meg az aszfaltfestésnél! Egy igazi játszótérre homokozó és vár is kell. Mindenki talál valamit, amivel hozzá tud járulni a közös építkezéshez. A szülők homokzsákokat szereznek, raklapokból homokozót ácsolnak, a gyerekek ásnak és homokot tömörítenek. Aki nem épít, az limonádét készít és süteményt süt, hogy a munka hevében megéhező szorgoskodók feltöltődhessenek. A nap végén pedig nincs más hátra, mint élvezni a közös művet. Esőben vízicsatát rendeznek papírhajókkal, vízipisztolyokkal, jó időben lufifújó-, lufikergető-, lufirúgó-bajnokságot rendeznek, és persze a homokozó felavatása sem maradhat el.

A világ legjobb játszótere nem csupán egy kedves történet, melyben olyan reális meséket olvashatunk, amik az óvodás, kisiskolás korú gyerekekkel is előfordulnak, melyek igazán róluk és nekik szólnak. Azt is végigkövethetjük, hogyan jön létre egy összetartó, egymással, egymásért dolgozó közösség, amiben mindenki megtalálja a szerepét. Tanúi lehetünk, hogy a közös cél vagy a játék öröme hogyan hozhat létre néhány perc alatt örök barátságokat, és megtapasztalhatjuk, hogy egy jó közösségben tényleg mindenkinek van helye.

A világ legjobb játszótere igényes szövegével, egyszerű, élénk színű rajzaival, könnyen követhető történetével biztosan a kedvenc mesekönyveitek egyike lesz. A játék örömét, a barátságok születését és elmélyülését megörökítő történet mélyebb tanulságokat is rejt: hogy sosem szabad feladni az álmainkat, hogy közösen többre vihetjük, és hogy egy jó célért megéri küzdeni. Felnőttként olvasva igazán nosztalgikus érzéseket is ébreszt a gyerekkor legszebb pillanatairól, és felhívja a figyelmet, hogy olykor bizony a gyerekeknek vannak a leginnovatívabb ötleteik. Figyeljünk oda rájuk, és vegyünk komolyan őket! Ki tudja: talán éppen nálunk épül a következő legszuperebb játszótér.