Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Forrás: egypercek.blog.hu

Nagyon kedves, nagyon szép, sok szeretetet magában foglaló könyvecske, történet, egymást segítő, nyíltszívű szereplőkkel.

Nagyon jó példa arra, hogy soha ne veszítsd el a reményt, mert mindenki előbb-vagy utóbb, de megtalálja az igazi helyét. Öreg, de nem kivénhedt ló visszatalál idős gazdájához, tündérek rátalálnak egy elveszett és reményvesztett lóra, kislány rátalál Ló Úrra, a szülők rátalálnak a legmegfelelőbb megoldásra, az emberek rátalálnak a legfinomabb süteményekre…. stb. stb. olyan jó ötletek a bennünket körülvevő mindennapokból, amik között a tündérek adta tehetség a bónusz.
Patás Mátyás, akinek tüsszentése nyalókát, tortát, minyont, vattacukrot és még sok-sok nyalánkságot hoz, meg barátokat, segítséget, és visszahozza szeretett gazdáját, na, meg főleg, a tanyát is, úgy, hogy ez már a heppyendnél is boldogabb véget ért.

Úgy, hogy olvasás közben végig mosolyogsz, és amikor észreveszed magadon, még inkább mosolyogsz. Ez a könyv boldogságot hoz az életedbe, észrevétlenül mosolyt csal az arcodra és közben eláraszt szeretettel. És nem mellékesen csodálatos rajzokkal, megnéztem már a honlapját, de keresni fogom Szimonidesz Kovács Hajnalka többi illusztrációját is.

Koczka Emesét a neve alapján egy szőke kiscsajnak képzeltem el, de akárhogy is van, nagyon örültem, hogy a rajzokon nem az, mert istenemre nagyon emlékeztetett egyik másik rajzon (30-31.old.) az én egyetlen keresztlányomra… Józsi bácsi alakja pedig mindenhol olyan jóságos nagyapó, Mesinek meg pont ilyenre van szüksége… A ló neve pedig előhozta az alig egy éve meghalt nagyapámat.

Sajnálhatja az, aki elmulasztja elolvasni!