Antonio Skármeta: Szivárványos napok - egy diktatúra megdöntésének lélekemelő története

Forrás: www.zama.hu

A borító alapján teljesen másra gondoltam. Mennyire színes és szivárványos. Ennyi volt az első kapcsolatom a könyvvel. A kinézete megmaradt, de nem olvastam el a tartalmát, nem néztem meg a szerzőjét. Megvallom, nem is terveztem elolvasni. Végül a kiadó ajánlása mégis felhívta figyelmemet a történetre. Igaz történet, ami talán elsőre abszurdnak tűnhet. Ilyen létezhet? Tényleg 15 percen múlt minden?

Megdönthető-e egy diktátor hatalma egyszerű népszavazással? Chile példája azt mutatja, hogy igen. Ott 1988-ban pontosan ez történt: megbuktatták Pinochetet. Hogy mi kellett hozzá?
– Egy öregedő, elbizakodott diktátor.
– Az ország legjobb reklámszakembere, aki nem a hatalom kampányának vezetését vállalta óriási fizetségért, hanem az ellenzékét, még ingyen is.
– Egy dal, amely az egész országgal elhitette, hogy Chile újra derűs és boldog ország lehet.
– A máskor egymással versengő tizenhat ellenzéki párt “szivárványos” koalíciójának egységes fellépése a diktátorral szemben.

“Érdekes hely ez a Chile! Én vagyok a legjobb reklámszakember, de nincs állásom egy olyan országban, amelyben minden a hírverésről szól. A szakértelmem miatt megfenyegetnek, bebörtönöznek, megkínoznak, majd ismét utcára tesznek, és lázítóként megbélyegeznek. Amikor olyan munkát ajánlanak, amelyet nem vállalhatok, óriási fizetséget kínálnak érte. Amikor meg olyan ajánlatot kapok, amit nem utasíthatók vissza, azért nem jár fizetség.”

Tulajdonképpen két ember hangján ismerjük meg a történetet. Az egyik a fiatal Nico, akinek édesapját egy egész osztály szeme láttára hurcolják el. A fiatal magára marad a kérdéseivel, félelmeivel. A másik egy kreatív, tehetséges és tisztelt marketing szakember, akit a Pinochet kormány feketelistára, ezáltal munkanélkülivé tett. Az ő szemükön keresztül betekintést nyerhetünk a diktatórikus világba, milyen lehet ott élni, mire kell figyelni. Sok minden nincsen nyíltan kimondva, de a szerző burkoltan tesz utalásokat. Ez pedig sokkal jobb, mert ránk, olvasókra bízza, mennyire tudjuk kiszínezni a világot.

Nekem nagyon tetszett ez a kis könyv. Könnyen olvasható, érdekes, izgalmas. Nem az a nagy mélységű, történelmi részletekkel és feszültséggel tele pakolt történet. Inkább azt mondanám, átlagos. Ezzel nincs is semmi baj, mert pont ennek köszönhetően lehet érdekes azok számára is, akik óvatosan és félve közelítenek a történelmi vonatkozású regényekhez. Egészen széles olvasókört lehet vele megszólítani. A végére pedig még egy tanulság, egy jó, erős marketing csodákra képes.

Mozivásznon

Tetszett, mert gyors sodrású, filmszerű az egész. Nincsen benne üresjárat. Ezt ki is használták a filmesek. 2012-ben filmet készítettek a történetből, No címmel. Alkotás sikerességét tükrözi, hogy a legjobb idegen nyelvű film Oscar-ra is jelölték.